Og
Og: Básán királya (először a deuteronomikus történetírás nevezte így), aki csaknem mindig együtt szerepel ® Szichonnal, „az amoriták királyá”-val, s így egyike volt annak a 2 királynak, aki Palesztinában a Jordántól K-re eső országrészt hatalmában tartotta az Ígéret földjének elfoglalása idején (® honfoglalás). Izr. fiainak le kellett őket győzniük, hogy birtokba vehessék a Jordántól K-re eső vidékeket (MTörv 1,4; 4,47; 29,6; Józs 2,10; 9,10; 12,4; 13,12.31; 1Kir 4,19; Neh 9,22). A Szám 21,33–35: leírt győzelem későbbi betoldás a MTörv 3,1–11 alapján (vö. Zsolt 135,11 kk.; 136,20). Egy Astarotból való ~ nevű királynak Básán városai fölötti uralma más forrásból nem bizonyítható, és uralkodásának idejét sem lehet meghatározni. Így a hatalma alá tartozó területet Izr. fiai feltehetően csak az Ígéret földjének elfoglalása (® Józsue) után hódították meg; a deuteronomikus tört.-író – érthető okokból – túlságosan is kiemelte ennek jelentőségét. Hatalmas sírja az amoriták városában, Rabbában volt látható (vö. MTörv 3,11); vsz. dolmensir lehetett, amelynek az átlagosnál jóval nagyobb méretei indítékul szolgáltak ahhoz, hogy az amoriták királyát a refaiták (® óriások) közé sorolják. C. Rabin szerint az ~ név ’ember’-t jelent és a rafaiták magukat nevezték így. Egy rabbinista hagyományban ~ a Ter 14,13 említette menekülővel azonos.
