ördögűző
ördögűző (gör. exorkisztész, csak: ApCsel 19,13, a ’megesketni’ jelentésű igéből; vö. Mt 26,63): olyan személy, aki esküvel, mágikus formulákkal kiűzte a zsidóságban is rettegett ® démonokat (® megszállottság). Az ÚSz-ben szerepel 7 vándor ~; Szkéva zsidó főpap fiai voltak, akik hiába próbálták – Jézus nevét varázsigeként, mágikus formulaként használva – a démonokat kiűzni, nem sikerült nekik (ApCsel 19,13–16).
