örökbefogadás
örökbefogadás: Az asszír–babilóniai jogszokástól eltérően Izr.-ben ismeretlen fogalom volt egy idegen ® gyermek ~a; hamarabb került a ® rabszolga a fiú helyére, legalábbis az ® örökösödési jog szempontjából (Ter 15,4; lehetséges, hogy ez az eset ® Nuzi jogszokásaiban leli magyarázatát). Mégis, vannak az ÓSz-ben olyan esetek, amelyek ~nak látszanak: Jákób örökbe fogadja József fiait (50,23: az unokák lépnek a gyerekek jogaiba), Mardokeus az unokahúgát, Esztert (Eszt 2,7). Az, hogy a fáraó leánya örökbe fogadta Mózest, magától értetődően egyiptomi szokásnak tekinthető (Kiv 2,10). Pál ap. az ® istengyermekség kérdésében a hellén–róm. felfogásnak megfelelően él a fogalommal (Róm 8,15.23; 9,4; Gal 4,5; Ef 1,5).
