öv
öv: I. A különféle héb. és gör. megfelelők pontos jelentését nem könnyű megállapítani. A szokásos ~ héb. neve hagor és vsz. ezor is; ez utóbbi talán szélesebb, ill. kötényszerű volt (2Kir 1,8; Iz 11,5; Jer 13,1–11). A Keresztelő János viselte zónét régebben bőr~nek tekintették, ma inkább bőrkötényt értenek rajta (Mt 3,4). Az abnet a király tisztségviselői és a papok által viselt díszes ~ volt (Kiv 28,4; Iz 22,21). A mezah (egyiptomi kölcsönszó; Jób 12,21; Zsolt 109,19) valamilyen különleges ~ lehetett. – II. A jobb ~ek lenből készültek (Jer 13,1–11), olykor abból az anyagból, amelyből az alsóruha is készült, v. bőrből (2Kir 1,8; Lev 13,48; Mt 3,4), esetleg gyapjúból. Arany~et csak az apokaliptikus kv.-ek említenek (Dán 10,5; Jel 1,13; 15,6). – III. ~et férfiak és nők egyaránt viseltek; az ~ a kötényt v. az ágyékkötőt tartotta, de főleg a felső- és alsóruha felkötésére szolgált munka közben (Kiv 12,11; 2Kir 4,29) v. háborúban (Ez 23,15; Ef 6,14). Éjszaka letették (vö. ApCsel 12,8). Díszes változata olykor a menyasszonyt ékesítette (Iz 49,18; Jer 2,32) v. ajándékul szolgált (2Sám 18,11). Pénzt is tartottak ~ben (v. külön erszényben, v. anélkül; Mt 10,9; Mk 6,8; Lk 9,3), fegyver v. más tárgy elrejtésére szintén felhasználták. Ha a ruhát feltűrték, a keletkezett bugyor alkalmas volt a föld termékeinek v. más holminak vitelére (Jer 32,18: öl; Lk 6,38: öl). – IV. Átvitt értelemben örömmel, erővel, hatalommal v. különféle erényekkel övezték fel magukat a Bibliában (Zsolt 30,12; 93,1; Iz 11,5; Ef 6,14); a csípőjüket akkor övezték fel Izr. fiai, amikor harcba v. munkába indultak (Kiv 12,11; 2Kir 4,29; 9,1). A király ’övének leoldása’ egyértelmű volt a tisztelettől megfosztással (Jób 12,18; vö. 1Kir 2,5). Egyébként az ~ még a Jahve és népe között fennálló bensőséges kapcsolatra is utalhat (Jer 13,1–11).
