polgárok
polgárok: az ország, a város lakosai. A mózesi törv. szerint Kánaán lakói 3 csoportra oszlanak: a törzsek v. a nép tagjai, a ® rabszolgák és az ® idegenek. Modern értelemben vett polgárjogot az ÓSz nem ismer. Az egyének a törzsi szervezetbe tartoznak. Azokat a rendelkezéseket, amelyek a kultikus közösségbe való bekerülésre vonatkoznak (Kiv 12,48; MTörv 23,2–8; Neh 13,1–3), nem szabad összetéveszteni a mai polgárjoggal. Mindazáltal találunk az ÓSz-ben olyan részleteket, amelyeket polgárjogi értelemben foghatunk fel. Így azokat a rendelkezéseket, amelyek Izr. rabszolgasorsra jutott fiait és örököseiket illetik (Kiv 21,2; MTörv 15,12 kk.; Lev 25,15–28.39–41; vsz. mindkét részlet későbbi jogi állásfoglalást tükröz). A polgár jogának elvesztése (kizárás a kultikus közösségből) vsz. az ® átok alá helyezés következménye volt. A talmudi korban az, aki egy évig élt valamely városban, polgárjogot kaphatott; lehetséges, hogy ezen az alapon Jézus Kafarnaum polgára volt (Mt 9,1: városába). A ® diaszpórában élő zsidók megszerezhették a sokra tartott róm. polgárságot, pl. Pál (ApCsel 16,37–39; 22,25–29; 23,34), aki egyszersmind tarzuszi polgár is volt (21,29), továbbá a ® libertinusok (6,9), Heródes családja (Antipater révén). A róm. polgárjog biztosította kiváltságok közül a legfontosabbak voltak: róm. polgárra nem lehetett lealacsonyító büntetést kiróni (pl. ostorozás, keresztrefeszítés), ha elítélték, joga volt a császárhoz fellebbezni, és ha valamelyik provinciában élt, kérhette, hogy adott esetben róm. bíróság ítélkezzék ügyében (polgári ügyben az esküdtszék, bűncselekmény elkövetésekor a helytartó). Az antióchiai polgárjogot is becsülték (2Mak 4,9). ® állam, ® város.
