Ráfael
Ráfael (héb. ’Isten meggyógyított’). – 1. Semaja egyik fia (1Krón 26,7). – 2. egy a hét angyal közül, „aki mindig készen áll, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen” (Tób 12,15). Fontos szerepet tölt be ® Tóbiás tört.-ében, ahol először Azarjának mondja magát (5,13; ® Ananiás). Segít a különféle nehéz helyzetekben, többek között ártalmatlanná teszi a démont (® Azmodeus). Csak Tób szerepelteti a Bibliában, más kv.-ekben nem találkozunk vele. A korai zsidó irodalomban mint a 7 (v. 6) trónálló angyal v. a 4 angyalfejedelem egyike jelenik meg (így Kumránban is: 1QM 9,15 kk.). A későbbi keresztény hagyomány a ® főangyalok közé sorolja és – a Tóbiás tört.-ében játszott szerepével összhangban – az úton lévők fő oltalmazóját látja benne.
