rothadás
rothadás, korhadás: az élő szervezet felbomlása. Az ÓSz-ben a szó elsősorban fizikai értelemben véve szerepel (Jób 41,19; Iz 40,20: fával kapcsolatban; vö. 5,24; Ez 17,9: LXX; húsra vonatkozóan: Jób 7,5; 19,20: LXX; vö. Zsolt 38,6); a héb. megfelelő a kísérőjelenségekre utalva ’féreg, pondró’ értelmet is hordozhat. Az átvitt értelmű szóhasználatra a tanító jellegű szövegekben bőven találunk példákat. Így Jób 13,28: az ember mulandósága, testi szenvedése következtében Jób élete szétesik mint a pudvás fa”. A Péld 12,4; 14,30, ahol a szú a csontban a káromló v. hűtlen embert jelképezi (vö. Sir 19,3) már átmenetet mutat az úsz-i szóhasználathoz; vö. 19,3: a tévútra tértet ~ és férgek veszik birtokukba. 14,19: itt már minden mulandóra ® pusztulás vár (vö. Jak 5,2: a gazdagság mulandóságának bemutatása). Egyébként a szóhasználat nem okvetlenül objektív: a ’rothadt’ hal (Mt 13,48: az eredetiben), a fa és gyümölcs (7,17–19; 12,33; Lk 6,43 a magyar fordításban egyszerűen: ’rossz’) nem utal okvetlenül biológiai értelemben vett felbomlásra, hanem egyszerűen csak élvezhetetlenre; így vonatkozhat azokra, akik Isten országára alkalmatlanok, mint pl. a hamis próféták. A ’hasznavehetetlenség’ a döntő jegy; vö. Ef 4,29, ahol is a rossz szó (az eredetiben ’romlott, rothadt’) annyit jelent, hogy nem szolgál az Egyház épülésére.
