stigma
stigma (gör.): jel, amelyet a rabszolgáknak, a katonáknak és a hívőknek legtöbbször a homlokukra v. a kezükre égettek, ill. tetováltak, hogy uruk, századosuk, ill. Isten megismerje és számon tarthassa őket; ® szégyenbélyeg. A gonosztevők is kaphattak ~t, ami mutatta, hogy mit követtek el. Gal 6,17: Pál ap. azzal dicsekszik, hogy Jézus Krisztus jegyeit viseli testén, és ezt elég oknak tartja arra, hogy senki ne kellemetlenkedjék neki (vádaskodás). Az ap. azokat a sebhelyeket tekinti Jézussal való misztikus kapcsolatából következően Jézus jegyeinek, amelyek az ev. terjesztése során elszenvedett bántalmakat tanúsították. Ezek mutatták, hogy Jézushoz tartozik és kezeskedtek mellette, ill. biztosították sérthetetlenségét. Mai értelemben vett ~kra nem kell gondolnunk.
