tömlő
tömlő: kifordított kecskebőr, amelyben vizet (Ter 21,15), tejet (Bír 4,19), de főleg bort (Józs 9,4.13; 1Sám 1,24; 10,3; 16,20; 25,18; 2Sám 16,1; Jób 32,19) tartottak (nyílásait bekötözték). A bornak új, erős ~ kellett, különben a még erjedő must szétvetette (Mt 9,17). Jahve ~be gyűjti a vizet (Zsolt 33,7). Jób 38,37: a felhők az ég ~i. Zsolt 119,83: „olyan lettem, mint aszott tömlő a füstben”; itt nem arra a szokásra kell gondolnunk, hogy a bort füstölték annak érdekében, hogy hamarabb ihassák; inkább a kémény közelében felakasztott és a kiáramló füsttől összeszáradt, megrepedezett ~t idézi a zsoltáros.
