újhold
újhold (héb. hodes, az ’újnak lenni’ értelmű has tőből): A ® hónap kezdetét jelentette, s miként a telihold, nemcsak az időszámítás, hanem a vallás szempontjából is fontos szerepet töltött be Izr.-ben (® hold). Zsolt 81,4: az ~ és a holdtölte egyaránt ünnepnek számított. 2Kir 4,23; Iz 1,13 kk.; Oz 2,13; Ám 8,5: a ® szombattal azonos; ebből arra lehet következtetni, hogy a szabbat, miként az akkád Sapattu, összefüggött a teliholddal. Saul idejében vsz. úgy ülték meg, hogy vallási színezetű családi lakomát tartottak (1Sám 20,5.18; 20,26: kötelező volt a kultikus tisztaság). Minthogy a húsvéti vacsora is családi ünnep volt, a MTörv 16,1 alapján arra következtettek, hogy a ® húsvétot eredetileg Abib hónap ~jakor ülték meg. Ha a húsvét eredetileg éjszakai ünnep volt a pusztában, akkor magától értetődő, hogy nem ~kor, hanem teliholdkor tartották meg (a 16,1 kifejezetten az Egyiptomból való kivonuláshoz kapcsolja a húsvétot, amely éjszaka történt). Ezért A. Caquot a hodes szót nem ’~’-ként, hanem ’telihold’-ként értelmezi. Ennek a föltevésnek ellene mond mind a szó etimológiája, mind pedig maga a Biblia (pl. Zsolt 81,4: az ~ és a telihold szembeállítása; Szám 28,11–15: itt a hónap 1. napjáról van szó). – Az ~ napja már a fogság előtt is a nyugalom napja, amelyen tilos volt kereskedni (Ám 8,3); vallási ünnepnek tekintették, amelyen áldozatot mutattak be Jahvénak (Iz 1,12 kk.; Oz 2,13), meghallgatták Isten egy emberét (2Kir 4,23) és sem nem gyászoltak, sem nem böjtöltek (Jud 8,6). A Szám 28,11–15 szabályozza az ~ ünnepe megülésének módját, az áldozatokat (vö. 1Krón 23,30; 2Krón 2,3; 8,13); némi változtatással Ezekiel is átveszi ezeket az előírásokat (Ez 46,6 kk.), amikor az eljövendő Jeruzsálemet bemutatja. Ezd 3,5: a fogság után újra bevezették az ~nak az előírt áldozatokkal való megünneplését; Neh 10,33: a nép anyagi hozzájárulása az áldozatokhoz. – Az ÚSz-ben Pál ap. az ~ megülését csak az eljövendő üdvösség árnyékának mondja (Kol 2,16–17).
