Abafi Olivér
Abafi Olivér – ősi erdélyi nemesi család fia, Jósika Abafi c. regényének címadó hőse. A daliás és tündöklő tehetségű ifjú fiatal éveit dorbézolásban és züllésben vesztegette, de aztán a maga számára is váratlanul hátat fordított bűneinek. Előtérbe léptek jellemének nemes vonásai, műveltsége hiányait pótolta, és bátran lépett a közélet színterére. Hangot adott a rendek elégedetlenségének az ingatag és kegyetlen Báthori Zsigmonddal szemben, amivel a fejedelem haragját idézte magára, de utóbb becsülését és kegyét vívta ki: fényesen megállta helyét lovagi tornákon éppúgy, mint a török elleni csatákban. Ezt a fordulatot jelleme fejlődésében főképp az hozta meg, hogy megmentette egy fiúcska életét; az önzetlen jótett megéreztette vele egy igazabb élet ízét, s a többi már csak hihetetlen akaraterejének dolga volt. Ez a tette a gyermek anyját, Izidórá2t, a rejtélyes amazont is hozzákötötte a hála és az alázatosan rajongó szerelem kötelékével. E lányon kívül még két nagyszerű nő, Mikola Margit és Csáki Gizella tápláltak szerelmes érzéseket a dalia iránt, ~ azonban a fejedelem méltatlanul elhanyagolt, szép fiatal feleségének, Cristiernának hódolt a gáncstalan lovag szűzies és reménytelen imádatával. Végül Margit asszony és a fejedelemné szelíd furfangja rávitte ~t, hogy az érte rég epekedő Gizella kezét kérje meg, s bár ezt a lovag vonakodva tette, idővel a tökéletes boldogságot találta meg odaadó asszonya mellett. – Hogy a regény irodalmi életünknek első kirobbanó és művészileg is megérdemelt közönségsikere volt, azt a címszereplő alakjának köszönhette. Mert igaz ugyan, hogy ~ külső és belső kiválóság dolgában szinte a valószínűség határáig eszményítve van, ám a legtöbb romantikus hőssel szemben jelleme tágas dimenziókkal bír, a legmélyebb züllés állapotából fejlődik a lélekemelő magasságokig. És ez akkor is komoly érdeme a műnek, ha e fejlődés folyamatát és egyes állomásait inkább visszatekintő írói közlésből, mintsem a cselekményben megjelenítve ismerjük meg. ~ jellemének alakulása azt sugallta kora olvasóinak, hogy az akarat csodát tehet, és hogy a nemes léleknek a közélet küzdőterén kell szolgálnia nemzetét. Roppant fontos „üzenet” volt ez az éledő reformküzdelmek idején, és nem maradt hatás nélkül; hitelét az adja meg az utókor szemében is, hogy ha a végleteket lefaragjuk, a hős életútja a szerzőét, a reformkor és a forradalom fontos közéleti szereplőjéét is híven tükrözi.
