Alvinczi Eduárd
Alvinczi Eduárd – császári és királyi kamarás, aranysarkantyús lovag Krúdy A vörös postakocsi, Őszi utazások a vörös postakocsin és Valakit elvisz az ördög c. regényeiben. A honfoglaló Gut-Keled nemzetségből származtatta magát, keleties arca nyomán sokan tatár kánok ivadékának képzelték. Ifjan, rövid diplomáciai karrierje alatt hatalmas vagyont kártyázott el, és sikeresen párbajozott; a kártya és a lóverseny szenvedélye később is elkísérte (ő tartotta fenn a legnagyobb versenyistállót), és a kardnak idős korában is mestere maradt. Mérhetetlen gazdagsága ellenére puritán életet élt a pesti Arany Sas szálló kétszobás, vaságyas apartmanjában, és legszívesebben egy vörösre festetett ősöreg postakocsiban utazgatott a századvégen is. Gavalléros gesztusokra viszont két kézzel szórta a pénzt; egyszer Ferenc Józsefet is megszégyenítette bőkezűségével, és ezután hosszú évekig nem tehette be lábát az imádott császárvárosba. Titokzatos lénye sok nőt megbabonázott, ő pedig a lovagi hódolat és a fejedelmi fölény elegyével szemelgetett közülük. Atyai barátsággal viseltetett Rezeda Kázmér iránt, de ez nem akadályozta abban, hogy a szerkesztő egyik-másik kedvesét puszta varázsával elhódítsa tőle. Egy télen a messzi Kárpátalján fekvő birtokaira utazott népes társasággal; a havas vadonban Rezeda a nyomára jutott, hogy a társaság egy rejtélyes tagja, egy angol vendég voltaképp a balsorsú Rudolf trónörökös reinkarnációja, aki rövidesen vissza is tért a túlvilágra. Ez mintegy előjele volt annak, hogy ~ elnyerte a császár bocsánatát. – A nagyúr modellje a milliomos dzsentri, párbajhős és szerencsejátékos, államférfi és közíró, Szemere Miklós (1856–1919) volt. A három regény közül az elsőben még ereje teljében látjuk, varázsa töretlen; a téli utazás már kissé megkopott, különc fantasztának mutatja, akinek a kontúrjai elbizonytalanodnak; végül a harmadik regényben végleg korszerűtlenné válik, a magyar nemesség régi fényének feltámasztásán fáradozik donquijotei módon.PM
