Armida
Armida – varázshatalmú damaszkuszi pogány szűz Tasso A megszabadított Jeruzsálem c. eposzában. Királya ösztönzésére a Jeruzsálemet ostromló keresztesek táborába ment, hazug ürüggyel lovagi segítséget kérni tőlük. Szépségétől elbódulva az ötven legjobb lovag követte, akiket egy várba zárt be (utóbb csellel Tancredit is ide csalta), majd lefegyverezve az egyiptomi szultánhoz kísértette őket. Ezeket a lovagokat Rinaldo2 megszabadította, utóbb azonban őt is lenyűgözte ~ szépsége, és egy varázsszigeten szerelmi kéjek között múlatta vele az időt. Lovagtársai azonban rátaláltak, és ő visszatért velük a sereghez, ~ pedig, aki közben beleszeretett a daliába, csalódásában bosszút esküdött ellene. Az egyiptomi szultánnál, aki felmentő sereget indított Jeruzsálem alá, számos lovagot tüzelt fel, hogy hűtlen szerelmesét megöljék, de a döntő csatában ezek mind elestek, ~ pedig, látva Rinaldo hódolatteljes szerelmét, megengesztelődött, és hű asszonyként követte. – ~ szerepe hasonló ahhoz, amit Angelica vitt a korábbi lovageposzokban: diverzió a női csáberő fegyverével. Alakja azonban meggyőzőbb, karaktere egyöntetűbb, nem nélkülözi a fenség jegyeit, ami illő is az Este családnak, Tasso pártfogóinak egyik őséhez. Rinaldo és ~ szerelme számtalan barokk festőt és számos operaszerzőt (Lully, Händel, Haydn, Jomelli) ihletett alkotásra; irodalmi öröksége Delimán és Cumilla szerelmi epizódja Zrínyi eposzában.
