Baradlay Jenő
Baradlay Jenő – a három fivér közül a legkisebb Jókai A kőszívű ember fiai c. regényében. Apja, Baradlay Kazimir akarata szerint hivatalnoki pályára lépett a bécsi kancellárián. Eszével, szorgalmával és alkalmazkodó természetével szépen haladt; közben megbabonázva forgolódott az előkelő és szép Plankenhorst Alfonsine körül. A forradalmi időszakban is csak ábrándos érzelmei kötötték le, s a honleányt játszó baronessz iránt egyre nőtt benne a rajongás. Már a kézfogójuk napja is ki volt tűzve, amikor ~ért eljött anyja, s a becsület nevében meggyőzte, hogy ott kell hagynia a rá váró méltatlan karriert és a még méltatlanabb házas kapcsolatot. ~ hazatért anyjával Nemesdombra, és vele meg sógornőjével és annak gyermekeivel maradt, a közélettől magát távol tartva a szabadságharc végéig. Akkor névtévesztés (Edmund–Eugen) folytán őhozzá került a bátyjának címzett hadbírósági idézés, s ő önként jelentkezett Ödön helyett; a bíróság előtt magára vállalt minden vádat, és bátran állt a kivégző osztag elé. – A mesés-mítikus felhangokkal csengő romantikus regényeposzban ~ a „legkisebb királyfi”. Anyjának (és még rideg apjának is!) legkedvesebb fia, aranyszívű, naiv, gyönge egészségű, rövidlátó, sebezhető lelkű gyermek. Kész játékszere a szép nő ármányának, az atyai jóságot színlelő Rideghváry Bencének. Lelkében nem lángol hazafiúi lelkesedés, sem közéleti ambíció, katonai tettekre testileg is alkalmatlan. Ám az ő számára is eljön a pillanat, amikor lelki nagyságát megmutathatja, amikor még bátyjainál is nagyobb hőssé emelkedik, hisz olyan ügyért adja életét, amelynek sikerében nem is hitt soha.
