Bolond – udvari bolond, középkori vagy kora újkori uralkodók és nagyurak hivatásos mulattatója. Rendszerint tarka ruhát és csörgősipkát viselt; urát és vendégeit ünnepségek, lakomák alkalmával elméncségeivel szórakoztatta. Urával ilyenkor bizalmas hangot üthetett meg, mint „bolondtól” eltűrték tőle az arcátlan igazmondást is. Ily módon az alattvalók, a nép kritikájának adhatott hangot, hogy az veszélytelenül, de állandóan jelen lehessen az uralkodó előtt mint az önkény szelíd fékje. A valóságban a ~ szerepe aligha volt oly általános és intézményes, mint számos drámai mű és regény nyomán vélhetnénk. Az irodalom a ~ figuráját sokféleképp hasznosította. Képviselhette a harsány komikumot a mű magasabb szférájának kontrasztja gyanánt (ahogy elődje, a Bűn alakja a középkori moralitásokban) vagy önmagában mint a commedia dell'arte Buffonéja, a mai cirkuszi bohóc őse. Shakespeare több vígjátékában a ~ a szereplők alsó körében, az alantasabb humort árasztó figurák közt mozog, és mindenkit felülmúl a szócsavarásban, a nyelvi bukfencekben (Feste, Lavache, Próbakő, Kobak). A Lear királyban szereplő „keserű” ~ már csak a tragikus alaphelyzet miatt is komolyabb, filozófikusabb humort képvisel, és a kitaszított öreg király iránti részvétével tűnik ki. A csak Hamlet emlékezéséből előbukkanó Yorick is vonzó, sziporkázó szellemű mulattatóként lép túl a bohóc-képleten. A romantika a figura más dimenzióját is feltárta; Hugo egyenest tragikus jellemet formált Triboulet-ből.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.