Bolygó hollandi
Bolygó hollandi – XVII. századi tengerészlegenda hőse, akit egy régi átok örök tengeri bolyongásra ítélt. Egy van Straaten nevű istentelen hollandus hajóskapitány nagypénteken nem a templomba ment, hanem dacosan kihajózott a kikötőből – nem is tért vissza többé. Más változat szerint Barent Fokke kapitány a Jóreménység fokánál makacs ellenszéllel találkozott, mire csúnya káromkodásra fakadt, és kijelentette, hogy nem fordul vissza, még ha ítéletnapig kell is küszködnie a széllel. Az égiek szaván fogták, azóta bolyong örök életre és örök hajózásra ítélt legénységével együtt kísérteties hajóján, s kikötőbe sose térhet. Más vízenjárók számára szerencsétlenséget jelent, ha az elátkozott hajóval találkoznak. – A témát Heine is feldolgozta egy novellában, ez ihlette Wagnert ismert operája szövegkönyvének megírására. Ennek címadó hőse hétévente egyszer partra szállhat, hogy egy lányt feleségül vegyen; ha egyet is talál, aki élete végéig hű marad hozzá, az feloldja őt az átok alól. A legenda, a kísértethajóról szóló régi tengerészbabonákhoz kapcsolódva, bizonyosan a Bolygó zsidó mondájának hatására öltött alakot.
