Dávid

Full text search

Dávid – ('a szeretett') a zsidók második királya, Iszai fia, Boáz dédunokája a Bibliában (1Sám, 2Sám, 1Kir, 1Krón). Apja legkisebb fia volt, s felserdülve a nyájakat őrizte szülővárosa, Betlehem közelében. Sámuel még szinte gyerekként s titkon királlyá kente az uralkodó Saul ellenében, akit engedetlenségéért „elvetett az Úr”. ~ ifjan Saul udvarába került, Góliát legyőzésével s más haditetteivel nagy népszerűségre tett szert. Bár a király hozzáadta a lányát, Mikált, és a király fia, Jonatán bizalmas barátságába fogadta, ~ a hatalmát féltő Saul üldözése elől hamarosan bujdosni kényszerült; szabadcsapataival egy filiszteus király szolgálatába állt. Saul halála után előbb Júda, majd egész Izrael királya lett; győzelmes háborúkkal országa határait északon és délen is messze kiterjesztette. Számos felesége közül Betsabé volt a legkedvesebb szívének, akinek megszerzéséért súlyos bűnt vett a lelkére (lásd Uriás). Hadi és uralkodói sikereit beárnyékolta a fiai, Ámnon és Absalom között kitört gyilkos viszály, majd Absalom lázadása, amelyet csak nehezen vert le. Erőtlen öregségében Abiság ápolta. Halála előtt Betsabé fiát, Salamont jelölte utódjául. – A hagyomány szerint ~ a 150 bibliai zsoltár nagyobbik részének a szerzője, de valójában ezek jóval később keletkeztek. A középkori vallásos drámákban ~ elsősorban próféta, Jézus előképe; a pokolra szállás jeleneteiben mindig ő az első, akit az Üdvözítő kiszabadít a limbusból. A XV. sz.-ban sok dráma főleg a Góliát-epizódot és Saultól való üldöztetését mutatja, ~ nemes lelkűs voltát hangsúlyozva, vagy a Jonatánnal való barátságát állítja középpontba. Betsabé megszerzése a XVI. sz-tól darabok sokaságát ihlette (Hans Sachs, Peele), hasonlóképp az Absalommal való összeütközése (Tirso de Molina, Calderón). A XIX. századtól ismét divatba jött a Betsabé-téma (Hartmann, Feuchtwanger). Korunkban lett érdekessé ~ szentképpé merevedett alakját „deheroizálni”, emberi és történelmi valójában megmutatni. Ez a legjobban Stefan Heymnek sikerült Dávid király krónikája c. regényében. Az ő ~ja gátlástalan martalócként indul pályáján; ifjúkorában a hatalmát féltő papság játssza ki Saullal szemben, s ő az ellenség zsoldjába is beáll, és saját népét pusztítja, ha érdekei úgy kívánják. Kegyetlenül tör célja felé, és véres kézzel szerzi meg és keményen gyakorolja a hatalmat. Ravasz és bátor ember, tehetséges hadvezér és államférfi, aljasság és nemesség keveredik benne, mint szinte mindenkiben, akinek a kezébe egy szorongatott nép sorsa, felemelkedése van letéve.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi