Figaro
Figaro – sevillai fiatalember, Beaumarchais A sevillai borbély és Figaro házassága c. vígjátékainak központi alakja. Borbélyként kezdte Sevillában, de igazában csavaros esze révén boldogult gavallérok és dámák szerelmi ügyeinek sikeres és tapintatos bonyolításával. Egyik ügyfele volt Almaviva gróf, aki Rosinába, egy polgárleányba szeretett bele. A furfangos ~ kijátszotta a lány gyámapja, Bartolo doktor éberségét, és a gróf feleségül vehette a nagy hozományú lányt. Hálából ~t megfogadta háza körüli mindenesnek, cselédsége fejének. Idő múltán ~ beleszeretett úrnője szép komornájába, Suzanne-ba, és feleségül akarta venni. A lány kegyeire a gróf is pályázott, az esküvőt halogatni próbálta, a menyasszonyt pedig azzal zsarolta, hogy vőlegényét az éltes Marcelinával házasítja össze, ha nem enged unszolásának. A zsarolási kísérlet meghiúsult, sőt ~ még szüleire is rátalált, és végül a grófnak jó képet kellett vágnia az esküvőhöz. Azért tett még egy kísérletet, hogy az első éjszaka ősi jogát érvényesítse, de csak ő maga szégyenült meg; ~ elnyerte hű és bájos szerelmét feleségül. – ~ egyenes ági leszármazottja az ókori komédia talpraesett rabszolgáinak meg a reneszánsz vígjáték agyafúrt inasainak. Ő azonban már több ennél: saját méltóságának tudatára ébredt polgár, aki véleményét szemébe meri mondani az arisztokratáknak. A forradalom előtti éveknek ez volt a legbátrabb, és hatalmas sikertől övezett, színpadi alkotása.
