Grigorsz
Grigorsz – a „derék bűnös”, Thomas Mann A kiválasztott című regényének központi alakja. Egy hercegi ikerpárnak, Wiligisnek és Sibyllának vérfertőző szerelméből született Flandria-Artois földjén; csecsemőként egy csónakra tett hordóban a tenger szeszélyére bízták. A Csatorna-szigetek egyikén halászok találták meg, s a szigeten lévő klastrom apátja, Gregorius vette gondjaiba. A keresztségben saját nevét adta a gyermeknek, s az egyik halászcsaládnál neveltette, amíg az hatéves korában a kolostor iskolájába nem léphetett. Ragyogó képességei folytán ~ (mert a halásznép csak így hívta, s később ő is leginkább ezt a nevét használta) minden tudományban gyorsan haladt előre, s testi erejét is fejlesztette a tornajátékokon. Tizenhét éves korában véletlenül tudomására jutott, hogy nem az egyszerű halászcsalád gyermeke; ekkor az apát elmondta megtalálása történetét, s átadta neki a hordóban talált táblát, amelyen anyja, nevek és helyszín említése nélkül, tudósította származásának körülményei felől. Mivel ~ már régóta ábrándozott a csak könyvekből ismert lovagi életről, búcsút mondott a klastromnak, s elindult, hogy hősi kalandok során önmaga kilétét felderítse, hogy szüleit föllelje, és hogy életét az ő bűnük kiengesztelésének szentelje. A tengerről egyenest Bruges kikötőjébe vetődött, s megtudta, hogy a szűzies életű flandriai hercegnő országát öt éve haddal szorongatja erőszakos kérője, Roger burgundi herceg. ~t rabul ejtette a már harmincöt éves nő még mindig viruló szépsége, felajánlotta neki lovagi szolgálatait, és egy párviadalban lebírta és foglyul ejtette Rogert. A háborús pusztításoktól megmenekült hercegség lakóit boldoggá tette, hogy hercegnőjük, aki addig minden kérőt elutasított, kezét nyújtotta az ifjú hősnek. Az új uralkodó a béke és igazság korát hozta el; a pár boldog szerelméből egy lányka született, s már a második gyermek is úton volt, amikor Sibylla megtalálta férjénél az ominózus táblát, s így mindkettőjük előtt világossá lett, mily szörnyű viszonyba kerültek tudtukon kívül. ~ megparancsolta anyja-feleségének, hogy koldus szegényen, betegek ápolásával vezekeljen élete végéig, maga pedig útra kelt, hogy még végletesebb penitenciát szabjon ki magára. Egy tó partján rávett egy halászembert, hogy a vízből kiálló kopár sziklaszirtre vigye s ott megbilincselje. Itt töltött tizenhét esztendőt, fagynak és tűző napnak kitéve, s csak a szirtből szivárgó tejszerű nedvvel táplálkozva. Az évek során a nélkülözésektől sündisznónyi méretűre zsugorodott; így talált rá a Rómából érkezett Probus patricius és Liberius biboros, akik mennyei látomásoktól intve felkutatni indultak Isten kiválasztottját a megüresedett pápai trón számára. Az úr kegyéből ~ hamarosan visszanyerte egészséges teste dimenzióit, és főpásztori székében hatékony, bölcs és irgalmas szívű irányítója lett az egyháznak. Utóbb Sibylla is elzarándokolt hozzá, meggyónta nagy vétkeit és megkapta a feloldozást fia-férje fölszentelt kezéből. – Nagy Szent Gergely pápa (540-604) nevét a gregorián ének őrzi az általa elrendelt egyházzenei reform nyomán. Az alakjához kapcsolódó számos középkori legenda egyike a „derék bűnös”-ről szóló, amelyet ófrancia prózai előzmény nyomán Hartmann von Aue XIII. századi német lovagköltő dolgozott fel Kövi Gregorius avagy a derék bűnös c. versregényében. A történet bekerült a Gesta Romanorum c. késő középkori, kegyes célzatú novellagyűjteménybe is, Thomas Mann ezt a változatot is felhasználta regénye alapozásához. A monda ókori ihletése nyilvánvaló, magja az Oidipusz-legendát idézi, míg a tengerre való kitétel s az, hogy utóbb a fiú megküzd anyjának erőszakos kérőjével, az ógörög monda Perszeuszának történetére utal. A keresztény középkor az eredeti incesztust (anya s fia házassága) megduplázta, a történet elejére illesztve az ikertestvér-szülők vérfertőzését, talán hogy a páli igét illusztrálja, mely szerint minél nagyobb a bűn, annál bővebben árad a kegyelem. Mert az igazi keresztény többlet itt nem is annyira ~ irgalmatlan vezeklése (Oidipusz is keményen büntette magát), mint inkább az isteni kegyelem erejének felmutatása. A titokzatos kegyelemé, amely a bűnnek emberi képzeletet meghaladó mélységéből is képes a bűnbánót kiemelni, sőt a szentség magasába helyezni. – S hogy voltaképp miért is vezekel ~? Személyes bűne annyi sincs, mint Oidipusznak (aki mégis csak embert ölt), s miközben szüleit kutatja, hogy megbocsáthasson nekik, a sors (vagy Isten?) csapdájába esik. Ámde s másfelől nem tagadható, hogy a természetes és az isteni rend súlyos sérelme segítette a létre, s élete akaratlanul e rend újabb kisiklásába torkollt – mindezt valakinek helyre kell zökkentenie. Igazában a gőggel határos büszkeség jelének is tekinthetjük, hogy ehhez a jóvá tevő aktushoz maga ~ ragaszkodik, ő akarja kiegyenesíteni, amit Isten kuszált össze. Mann regénye más motivációt ad a vezeklésnek: finoman érzékelteti, hogy anya és fia már találkozásuktól fogva sejtették valamiképp, milyen viszonyban állnak egymással, ám a kétségtelenül áruló jeleket figyelmen kívül hagyták, s elmulasztották feltenni egymásnak a legkézenfekvőbb kérdéseket, amelyek könnyen az igazság nyomára vezették volna őket. Ezt egyébként végül, a nagy gyónás alkalmával meg is vallják egymásnak.
