Julien Sorel
Julien Sorel [zsülien szorel] – alacsony sorból magasra törekvő ifjú, Stendhal Vörös és fekete c. regényének központi alakja. Ács fia volt Verrières-ben, egy tehetősebb rokon iskoláztatta. Kiváló előmeneteléért ajánlották be de Ręnal polgármester gyerekeihez nevelőnek. Gazdája megalázta, ezért ő bosszúból elcsábította a feleségét. Bár hideg, kiszámított módszerekkel bolondította magába az asszonyt (eszményképe Napóleon volt, a céltudatos és győzhetetlen hódító), végül maga is beleszeretett, ám titkuk kipattant, s neki távoznia kellett Verrières-ből. A besançoni papi szemináriumban tehetsége tovább bontakozott, de a légkört gyűlölte; egy papi jóakarója ajánlására magántitkár lett a befolyásos de la Mole márki házában. Nemesi körökben mozogni még nagyobb kihívást jelentett az ács fiának, és bár jól megállta a helyét, itt is hódítással kellett bebizonyítania maga előtt, hogy senki sem nézhet rá felülről. Matilde, a márki gőgös és szenvedélyes lánya is behódolt előtte. A márki, aki becsülte tehetséges titkárát, kész volt nemességet szerezni neki és hozzáadni a lányát, ám de Rłnalné leleplező levele az ifjú minden reményét meghiúsította. ~ két lövéssel megsebezte az asszonyt, amiért a bíróság vérpadra ítélte. Matilde és apja kegyelmet eszközölt volna ki számára, de a gőgös ifjú nem írta alá a fellebbezési kérelmet. Szívében visszatért első szerelméhez, akivel a börtönben még találkozhatott, és így sorsával megbékélve halt meg. – ~ a plebejus ifjú, akibe tehetsége mellé határtalan becsvágy és sok kisebbrendűségi érzés szorult. Elszántan akar feltörni azok közé, akiket megvet. Mindig bizonyítania kell a világ és főként önmaga előtt, érzelmeit száműzi, hacsak nem karrierjét segítik elő. Tragédiája társadalmi oldalról: ilyen feltörést Napóleon bukása óta a megmerevedett viszonyok nem engednek; emberi oldalról: megkésve döbben rá, hogy olyan célért áldozta fel jobbik énjét, amely ha eléri, se elégítette volna ki.
