K.
K. – földmérő Kafka A kastély c. regényében. A Westwest gróf kastélyához tartozó falu fogadójában szállt meg egy nap, mivel a gróf földmérő munkára szerződtette. Ismételt próbálkozásai, hogy eljusson a kastélyba, munkaadójához, sorra csődöt mondtak. A faluban lakó Barnabás mint a kastély igazgatóságának küldönce jelentkezett nála, s levelet adott át, amelyben bizonyos Klamm igazolta, hogy a grófság szolgálatában áll. Munkához azonban nem jutott, mert a faluban a levelet nem méltányolták, a kastély hatóságai pedig, amelyek a hitelességét megerősíthették volna, továbbra is megközelíthetetlenek maradtak. Barnabás huga, Olga sikertelenül próbált ~ -nak jobb szállást szerezni az Udvarház nevű fogadóban, ahová a kastély hivatalnokai eljárogattak. Sok hányattatás után ~ egy éjszaka idézést kapott az udvarházba, de az alsóbbrendű beosztottat, aki ügyében illetékes volt, alva találta, és nem merte felébreszteni. Végül mégis elébe került, és valami jelentéktelen és már tárgytalan ügyre vonatkozó utasítást kapott tőle, a kihallgatás ezzel véget is ért. – A töredékben maradt regény hőse rokona Josef K.-nak (vezetéknevük kezdőbetűje azonos, és feltűnően egyezik az íróéval), éppoly megfoghatatlan, rémálomszerű helyzetbe kerül, éppoly megfoghatatlan hatalmak döntenek (vagy, mint itt, nem döntenek) a sorsáról. A marxista kritika a kastélyban a polgári állam személytelenné vált bürokráciáját, egész elnyomó apparátusát látja, a néptől elidegenedett hatalmat, illetve azt a nyomasztó képet, amely az alávetettekben kialakul róla. Lehet igazság ebben, az író maga is egész életében csavar volt egy bürokratikus gépezetben, és szenvedett is tőle. A bonyolult mű zára mégsem nyitható ilyen egyszerű kulccsal. ~ éppoly arctalan Akárki-figura, mint Josef K., a kiszolgáltatott modern ember, aki döntéseinek nem ura, életének nem alakítója, mert sorsát kifürkészhetetlen, ráción túli hatalmak (végzet? Isten? társadalmi determináltság?) határozzák meg.
