Polonius
Polonius [polóniusz] – dán királyi főkamarás Shakespeare Hamlet dán királyfi c. tragédiájában. Claudius király megbízásából igyekezett kifürkészni a valódi okát Hamlet vélt őrültségének; ehhez lányát, Opheliát is eszközül használta, meggyőződése lévén, hogy a mondott ok szerelmi természetű. A túlbuzgó udvaronc a kárpit mögé rejtőzve hallgatózott, mikor Gertrud királyné a fiát fogadta; abban a hitben, hogy a király van ott, Hamlet a kárpiton át ledöfte. – ~ a szervilis buzgalom, a fontoskodó korlátoltság és a gyáva rosszindulat tökéletes foglalata. Híresek fiához, Laerteshez intézett tanácsai elutazása előtt, amelyek a lapos életbölcsesség örök érvényű példái.
