Ábrahám kebele
Ábrahám kebele Az üdvösség helye a zsidó hívő számára. A B-ban egyszer (Lk 16,22k), a B-án kívüli irodalomban többször előfordul. Ábrahám a hit példaképe, a zsidó nép ősatyja; ő biztosan az üdvösségben van. Az igaz tehát halála után hozzá megy.
A kifejezés eredete kettős. A g. kolposz szó jelent öblöt (ApCsel 27,39), a felső ruha öv fölötti kiöblösödését a mellrészen, ahol valamit szállítani lehetett (Lk 6,38), ahol talán az apa a fiát is vihette - innen az apa-fiú közötti szeretetközösség kifejezése (Jn 1,18). Magyar megfelelője az öl.
Az üdvösség állandó metaforája a lakoma. Az üdvözültek asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal (Mt 8,11). A fekvő helyzetben fogyasztott lakoma során a következő vendég feje kb. az előző mellmagasságában volt. Aki tehát a »mellén nyugodott«, az a szomszédja volt (Jn 13,23).
Így vagy úgy, az Ábrahámhoz való közvetlen közelség.
