Ág
Ág (sarjadék) H. (többek között): dálijjót; g. baion, kladosz, kléma, sztibasz (= sztoibasz). Szimbolikus értelemben is használatos. Jelenti egy ember, vagy egy nép termékenységét (1Móz 49,22; Zsolt 80,11). Az ág letörése, pusztulása átvitt értelemben rombolást, irtást, halált jelent (Jób 18,16; Jer 11,16).
Az ÓSZ-ben Isai a törzs, leszármazottja pedig a törzsből kinövő vesszőszál (Ézs 11,1). A Jer 23,5-ben és 33,15-ben az ÚF sarjnak, sarjadéknak fordítja az »ág«-at. Mindkét helyen egy igaz, Dávidtól származó király eljövetelét ígéri meg Isten. A Zak 3,8-ban és 6,12-ben szereplő »Sarjadékot« általában Zerubbábellel azonosítják.
Az ÚSZ-ben Jézust a Jeruzsálembe való bemenetelekor fogadták pálmaágakkal (Jn 12,13; vö. Mk 11,8). Pál apostol a gyökér és az ágak összehasonlításával, a szelíd és a vad olajfa képével magyarázza a keresztyéneknek a zsidósághoz való viszonyát (Róm 11,16-24). A Jn 15,1-8 szerint Jézus az igazi szőlőtő, és benne teremnek azok a szőlővesszők, amelyek gyümölcsöt hoznak.
