Agyagtábla
Agyagtábla Mezopotámia területén nem nőtt papirusz, kő pedig, amibe az írásjeleket bele lehetett volna vésni, szintén kevés volt. Ezért agyagból kis táblácskákat gyúrtak és ebbe nyomkodták bele egy kis pálcikával a rajzokat, majd a kész »írást« megszárították és kiégették. Az agyagtáblácskákra rótt ékírás először a suméroknál tűnt fel, akik a Kr. e. 3. évezredben telepedtek le a Tigris és az Eufrátesz lapályain. Gondolataikat eleinte rajzokkal fejezték ki. Ez az írásmód - a piktográfia - azonban lassú munka volt. A görbe vonalakat sem mindig sikerült belekarcolni az agyagba. Egyszerűbb volt egyenes vonalakat nyomkodni a fából, csontból vagy nádszálból készített pálcikákkal, amiknek négyzetes, vagy téglalapalakú volt a keresztmetszete. A ferdén tartott pálcikának csak az egyik élét nyomták a puha agyagba, így kapták a vonalkák az ékalakot. Ezért nevezik ezt az írást ékírásnak.
Megfejtésüket az nehezíti, hogy a vonalkák több jelentésűek voltak, néha egész fogalomcsoportot rövidítettek velük, folyton egyszerűsödtek és később az asszírok és a babilóniak is a saját nyelvükhöz alkalmazták. Ninive romjainak a feltárásakor megtalálták Asszurbanipal könyvtárát, amely ékírásos agyagtáblácskákon tartalmazza a babiloni irodalom legkiválóbb alkotásainak a másolatát.
A legismertebb a sikemi ásatásoknál talált két ékírásos agyagtábla. Ezek is - mint a legtöbb tábla - az üzleti élettel kapcsolatos feljegyzéseket tartalmaznak. Az eblai a világ legrégibb feltárt állami levéltára. Az itteni leletek azt bizonyítják, hogy az eblaiak az egész szavakat ábrázoló jelek, az ún. logogramok fejlettségi fokán vették át a suméroktól az ékírást és alkalmazták a saját nyelvükre. Ez az ókánaáni nyelv a h.-nek közvetlen elődje. Megtalálhatók benne olyan palesztinai helynevek, mint Hácór, Gáza, Lákis, Megiddó, Akkó, Szinai, sőt maga Jeruzsálem (Urusalima) is. (Ld. még CSERÉP).
BF
