Aión
Aión G. szó, jelentése: »életkor, a megélt idő« - innen általánosítva: generáció, világkorszak, a kezdettől mostanig eltelt idő, mostantól az idők végéig, örökkévalóság. Az ÚSZ környezetében: a) Platónnál és nyomában a sztoikusoknál, Filónnál az időfeletti idő, az idő ideája, szemben a felosztható, mérhető idővel (khronosz). b) A hellenisztikus filozófiában az isteni teljesség kiáramlásai (emanatio), közbülső fokozaton álló istenek, egy-egy világkorszak személyes jellegű urai. Ezek a korszakok állandó körforgásban következnek egymásra. c) A gnózis spekulációi a két aión körül folytak: egy időfeletti, örök és egy mulandó világ. d) Egy alexandriai eredetű misztériumvallásban Aión az örökkévalóság istene. e) Mindezekre hatottak kisebb-nagyobb mértékben az iráni vallásból származó gondolatok is. f) A LXX a h. 'ólám szót (és az ezzel rokon néhány másikat) fordít aión-nal. Ennek jelentése: tartam, tartósság (1Sám 1,22: végleg ott maradjon), régmúlt idő (Ám 9,11: jöméj'ólám = hajdan), meghatározhatatlanul hosszú időszakasz: minhá'ólám vö’ad há'ólám = öröktől fogva mindörökké, tulajdonképpen: a végtelenségtől mostanig és mostantól a végtelenségig (Zsolt 106,48). Csak Istenre vonatkoztatva jelenti azt, hogy »örök«, emberre, közösségre nézve addig, ameddig ennek élete tart. g) A zsidó apokaliptika és a rabbinista irodalom szóhasználata az ÓSZ-en alapul, de idő múltával az 'ólám/aión és arám megfelelőjének jelentése eltolódik afelé, ami Isten világába tartozik. Nemcsak időben, hanem térben is elválik a két aión: ez, a rossz, amiben élünk, és Isten világa. A Messiás megjelenése vet véget a földön a jelenlegi aiónnak és kezdődik az isteni.
Az ÚSZ nem dolgoz ki rendszert az aiónra vonatkozólag. Szóhasználata az ÓSZ-ével és a zsidó apokaliptikáéval rokon. Van, amikor egyszerű időhatározó. A múltra vonatkozólag értelme: »onnantól kezdve mindig« (Lk 1,55), vagy: »mindig is« (Lk 1,70), tagadva: »sohase«. A jövőre vonatkozóan tagadva: »többé nem, sohase« (Mt 21,19; Jn 13,8; 1Kor 8,13). Utalhat időbeli végtelenségre, a múltra és jövőre vonatkozóan egyaránt (1Kor 2,7; Ef 3,9; 1Jn 2,14; Zsid 1,8; 6,20). Ilyenkor rendszerint többes számba teszik, vagy megduplázzák (aiónok aiónjáig), érzékeltetve, hogy Isten örökkévalósága túlér az emberi életkorok, korszakok határán.
Mint teológiai kifejezés korszakot jelent. Kettő van: a jelenlegi és az eljövendő világ (Mt 12,32; Ef 1,21). A jelenlegit az ítélet zárja le (Mt 13,49). Ez az aión gonosz, Krisztus azért jött, hogy kiváltson belőle (Gal 1,4). Pál ennek az aiónnak az istenéről beszél (2Kor 4,4), de a tágabb összefüggés mutatja, hogy nincs szó dualizmusról (Gal 1,4; Ef 1,21; vö. Kol 1,13; Róm 8,36k stb.). Noha még tart ez az aión, Krisztus eljövetelével ennek értékei visszájukra fordultak (1Kor 1,20; 3,18). Az aiónok végén vagyunk (1Kor 10,11). Összefoglalva: a jelenlegi aión még tart, de Jézus megjelenésével már az új is hat, ezért az aión végén vagyunk.
Isten fia az aiónok végén jelent meg (Zsid 9,26), az övéi megízlelték a jövendő aión erejét (Zsid 6,5).
Mint melléknév (aióniosz) a jövendő aiónra vonatkozik. Örök élet az ítélet után kezdődik (Mt 10,17; Róm 2,5-7), világosan szembeállítja ezzel az élettel a Mk 10,30. Jézus követői számára mégis jelen (Jn 3,15; 5,24; 17,3).
CP
