Amóráim
Amóráim Más néven ámoriták, amóreusok, ámórák: »értelmezők, tolmácsok«. Azokat a törvénytudókat nevezik így, akik Kr. u. a 3-5. szd.-ban éltek. Számuk kb. 3000-re tehető. Ők a tudósok második nemzedéke, akik a tudósok első nemzedékének, a tannaitáknak (Kr. u. 1-3. szd.) a munkáját folytatták. A tannaiták munkásságának eredménye, összefoglalása a MISNA. A h. nyelven írt Misnát az amórák lefordították arámra, ezért nevezték őket fordítóknak, tolmácsoknak (möturgömán). De nemcsak lefordították arámra a Misnát, hanem megvitatták, és értelmezték is. Ennek során tekintetbe vették azokat a szövegeket is, amiket Rabbi Jehudá há Nászi nem vett be a Misnába. Az ámórák gyakran ezeket fogadták el, és vették be munkásságuk eredményébe, a Gemárába. Az ámórák az összekötő láncszem a tannaiták és a Talmud megalapozóinak utolsó nemzedéke, a szabóreusok között (ld. GEMÁRÁ 4.). Palesztinában a Kr. u. 4. szd. végéig öt, Babilóniában a Kr. u. 5. szd. végéig hét amóreus nemzedék működött. (Ld. még TALMUD).
