Antiókhia
Antiókhia A tudomány csaknem húsz hellénkori Antiókhia nevű települést ismer. A B ezek közül kettőről tesz említést.
1. Szíria fővárosa. Kr. e. 300 körül Szeleukosz Nikátor alapította az Amanosz és a Kasszion hegység között, az Orontész folyó partján, a Földközi-tengertől mintegy 30 km-re. Rendkívül kedvező fekvése következtében a város gyorsan fejlődött, kereskedelmi, kulturális, közigazgatási központtá lett. Kr. e. 64-től a római Szíria provincia fővárosa, a római helytartó székhelye. További gyarapodás nyomán a Római Birodalom harmadik legnagyobb városa Róma és Alexandria után.
A városban nagy és gazdag zsidó közösség élt, amelynek nagy szellemi hatása is lehetett (ApCsel 6,5). A zsidó »missziót« István halála után Antiókhiában felváltotta a keresztyén misszió, mégpedig rendkívüli eredménnyel: »nagy sokaság tért meg az Úrhoz« (ApCsel 11,19kk). Az eredmények híre eljutott Jeruzsálembe, ahonnan Barnabást küldték el Antiókhiába folytatni a missziót és megszervezni a gyülekezetet. Barnabás hamarosan maga mellé vette, Antiókhiába vitte Tarzuszból Pált, s vele együtt egy teljes évig munkálkodott a városban. Munkájukat is minősíti a tény: »a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek« (ApCsel 11,22-26).
Pál apostoli munkájának döntően meghatározója Antiókhia és az itteni gyülekezet. Innen indul missziói útjaira (ApCsel 13,1-3; 15,36; 18,23) és munkája végeztével ide tér vissza (ApCsel 14,26; 18,22). Az antiókhiai gyülekezet a páli misszió lelki bázisa.
Antiókhia keresztyénségének nagysága, tekintélye és pogány többsége ellenére fontosnak tartotta a jeruzsálemi gyülekezettel való közösséget és annak kinyilvánítását. Erre mutat az, hogy Pált és Barnabást két ízben is elküldték Jeruzsálembe (ApCsel 11,29-30; 15,2k).
Antiókhia az apostoli kor után is - a 4. szd. elejéig - jelentős keresztyén központ maradt. A 3. szd.-ban itt gyakorolt és tanított írásmagyarázati módszert századok múlva is használták.
2. A B-ban említett másik Antiókhia határváros Frígia és Pizídia között Kisázsiában. Ezt is Szeleukosz Nikátor alapította és atyja nevéről nevezte el. Jelentősége minden vonatkozásban messze elmarad a szíriai Antiókhiáé mögött.
A pizídiai Antiókhiában is volt zsidó zsinagóga. Pál és Barnabás, szokásuknak megfelelően ide látogattak, amikor első útjuk során a városba érkeztek. A Krisztusról való bizonyságtételüknek a pogányok között volt igazán eredménye (ApCsel 13,14-52), úgyhogy az itt létrejött gyülekezet is pogánykeresztyénnek tekinthető. Útjuk végén Pál és Barnabás ismét ellátogattak Antiókhiába (ApCsel 14,21), s valószínűleg így tett Pál második útja elején is (ApCsel 15,36.41; 16,1-2.4-6).
KI
