Antónius erőd
Antónius erőd Erődítmény a jeruzsálemi templom körzetének ÉNY-i sarkán. Először Nehemiás említi a »templomnál lévő erődítést« (Neh 2,8). Valószínűleg ezt újította meg a hasmoneus Hirkanosz János. Eredeti neve Barisz volt. Ez a név az arám bira (erősség) g.-ös formája. Az erődítménynek palota jellege volt, udvarokkal, fürdőkkel. Föld alatti alagút kötötte össze a templommal. Nagy Heródes restauráltatta, és pártfogójáról Antóniusról nevezte el Antónius erődnek. A római prokurátorok idején itt állomásozott a római helyőrség, egyrészt hogy a zsidó ünnepek alkalmával a puszta jelenlétükkel is megakadályozzák a lázadásokat, másrészt hogy a templom körzetében fenntartsák a rendet. Két helyen is lépcsők vezettek le az Antónius erődből a templomtérre. Ezen rohant le a helyőrség ezredese a katonáival, amikor az Ázsiából való zsidók fellázították a templomban a sokaságot és ekkor fogták el Pált (ApCsel 21,30-34). Maga az Antónius név nem fordul elő az ÚSZ-ben, hanem »vár«-nak említi (ApCsel 22,24). A Róma elleni zsidó háborúban Kr. u. 66-ban a felkelők hatalmukba kerítették, de bármilyen hősiesen is védték, a rómaiak Titus vezetésével 70-ben elfoglalták és a földdel tették egyenlővé.
