Árt
Árt Kárt okoz, bánt. Három irányból fenyegeti az embert ártalom: a másik ember, a természeti erők és a földöntúli hatalmak felől. Isten mindezeknél erősebb. Ennek különböző következményei vannak:
Az ember Istennek nem tud ártani a bűnével - mint ahogy használni sem az igazságával -, csak a másik embernek (Jób 35,6-8).
Isten teljes védelmet tud biztosítani. Akármilyen kislétszámú a választott nép, Isten megvédte őket az egész világ ellen (1Krón 16,14-22; Zsolt 105,12-15). Az egyéni imádkozónak is az a hitvallása, hogy Isten meg tudja védeni a másik ember ellen (Zsolt 56,5.12; 118,6). Ő védi meg a zarándokot a természet ártó erőitől is (Zsolt 121,6). Ő zárta be az oroszlánok száját, ezért nem bánthatták az ártatlan Dánielt (Dán 6,23).
A bűnös rést üt ezen a védelmen. Az átokhozó keserű víz nem árt az ártatlanul megvádolt asszonynak, de árt, ha az asszony bűnös (4Móz 5,19kk).
A végidőkre vonatkozó reménység: tele lesz a föld az Úr ismeretével, ezért nem árt a szent hegyén senki (Ézs 11,9; 65,25). Az Istenhez való megtéréssel tehát az ártó szándéknak is vége, másrészt az Úr gondoskodik a védelemről (vö. Ézs 4,5).
Jézus eljövetelekor ez az idő részben beköszöntött. Erről ad jelt, hogy az ördög nem tehet kárt abban, akiből Jézus kiűzi, bár még egy utolsó támadással megpróbálkozik (Lk 4,35). Tanítványai kiküldésekor minden ártó - természeti és természetfölötti - erő ellen hatalmat ad (Lk 10,18k), ezt ígéri nekik arra az időre is, amikor már nem lesz köztük (Mk 16,18).
Ez a védelem ma még korlátozott. A tanítványok szenvedhetnek is. Jézus bátorítja őket azok ellen, akik a testet megölik, de azután többé nem árthatnak (Lk 12,4). Pálnak sem árt senki az Úr ígérete szerint Korinthusban (ApCsel 18,10), ami nem zárja ki, hogy sok küzdelmen és megpróbáltatáson kellett átmennie. A jóra törekvés megvéd a bántalmazástól, de esetleg szenvedni kell az igazságért, és ez is boldogság (1Pt 3,13k).
Isten engedélyével, általa korlátozva árthatnak a gonosz hatalmak az embernek (Jel 7,2k; 9,10).
CP
