Balgaság
Balgaság Értelmes, bölcs tájékozódás és az ennek megfelelő helyes magatartás hiánya. Egyik jele Isten akaratának megvetése (Ézs 32,6; Zsolt 14,1; Jer 4,22; 5Móz 32,21; Zsolt 74,18.22), hiszen az Úr félelme az ismeret kezdete (Péld 1,7). H.: 'ivelet, köszilut, nöbáláh. G.: afroszüné (értelmetlenség, ostobaság), mória (bolondság). Bizonytalan eredetű szó a ráka. Szír-arámul: »üresfejű«, h.: »birkafejű«, g.: útszéli kifejezés a Kr. e. 3. szd.-ból.
Az ÓSZ-ben főként a bölcsességirodalomban fordul elő. A Péld asszony képében személyesíti meg (9,13), aki a »bölcsesség-asszony« vetélytársnője. A Préd a balgaság és bölcsesség kétféle útját vizsgálja (2,13). A balgaság jellemzője a Péld szerint: lusta (12,10), nem ura szavainak (20,3), könnyen méregbe gurul (14,17), együgyű (14,25), mégis önhitt (13,10). Végül megbűnhődik (1,32; 5,23; 10,13k; Jób 5,2-4).
Az ÚSZ-ben Jézus elítéli, hogy mást bolondnak nevezzünk (Mt 5,22). A balga magatartás tragédiát okoz (Mt 7,24-27; 25,1-13; Lk 12,13-21). Pál arról tanít, hogy a dicsekvés bolonddá tesz (2Kor 12,11), a keresztről való beszéd a bölcsek előtt bolondság (1Kor 1,18kk; 2,14; 3,18kk; 4,10). De a tanítványok sem értik Jézus halálának jelentőségét (Lk 24,25), és a korinthusiaknak is el kell magyarázni a feltámadás értelmét (1Kor 15,36). Esztelenek a galaták, amíg az ÓSZ-i törvény ígéretében élnek (Gal 3,1-4).
