Balzsam
Balzsam Az ÓSZ-ben többféle balzsamról van szó. A h. cori és bószem egyaránt jelentheti a balzsam-cserjét s magát a balzsamot. A gyakorlatban mindkét szót használják a különféle balzsamok jelölésére. Olykor más szavakkal írják körül, pl. »drága olaj« (Zsolt 133,2). Az igazi balzsam a bószem (balsamodendron vagy opobalsamum). A balzsamfának sok vékony ága van, ezeken csüng világossárga cseppekben a gyantája, a balzsam. A balzsam előbb folyékony, mint a méz. Alevegő hatására egyre sötétebb színű lesz, s végül egészen megkeményedik. Az ÓSZ-i korban Gileád volt híres balzsamáról (Jer 8,22). A rómaiak korában Jerikó és Engedi környékén termesztettek balzsamot, ma pedig Szaúd-Arábiától NY-ra, a Tal-Makkában foglalkoznak termelésével.
A balzsamot igen értékesnek tartották. Ez a magyarázata, hogy megtalálható mind a kereskedők árui között (1Móz 37,25; Ez 27,17), mind az ajándékok listáin (1Móz 43,11; 2Móz 35,28; 1Kir 10,2.10.25; 2Krón 9,1.9), és a királyok kincstáraiban (2Kir 20,13; Ézs 39,2).
A balzsamot az élet legkülönbözőbb területein használták: a kultuszban a szent olaj (2Móz 25,6; 30,23; 35,8; 1Krón 9,29k) és az illatáldozathoz való füstölőszer (2Móz 25,6; 30,34k) készítéséhez; a magánéletben szépítőszernek (Eszt 2,12; Énekek 4,10.16); a gyógyászatban orvosságnak (Jer 8,22; 46,11; 51,8); temetéseknél a sír illatosítására (2Krón 16,14). Valószínű, hogy az ÚSZ-i korban emlegetett illatszerek készítéséhez is használtak balzsamot (Mk 16,1; Lk 23,56; 24,1).
A balzsam sokszínű jelképes értelmet is kapott. Az Énekekben olykor nehéz eldönteni, hogy szó szerinti, vagy jelképes értelemben szerepel (4,10.13k.16; 5,1; vö. 4,13k). Gyógyszerként is lehet jelképes értelme, amire a keresztyén énekköltészetben is számos példa van.
NA
