Barnabás
Barnabás Az ApCsel és a páli levelekből ismert József nevű ciprusi lévita (ApCsel 4,36), akinek az apostolok adták a Barnabás nevet. A név jelentése: »vigasztalás fia«.
Korán a jeruzsálemi keresztyén gyülekezet tagja lett, egy eladott földdarab árával segítette a gyülekezetet (ApCsel 4,37). Áldozatkészségével nagy tekintélyre tett szert, és sikerült a jeruzsálemi gyülekezet Pál apostollal szembeni bizalmatlanságát legyőznie (ApCsel 9,27). Ezután Antiókhiába küldik, az ottani gyülekezet megszerzésére (ApCsel 11,22k). Ekkor magához veszi munkatársul a Tárzuszban időző Pált (11,25) és később megkezdi vele a pogánymissziót Cipruson és Kisázsiában (ApCsel 13-14). Amikor Lisztrában meggyógyítanak egy sántát, a bennszülött lakosság isteneknek véli őket; Barnabásban Zeuszt, Pálban Hermészt vélik felfedezni, mivel ő volt a szóvivő (14,12). Az ún. APOSTOLI ZSINATon szintén ketten képviselik a körülmetélkedési kényszertől és az ÓSZ-i törvények megtartásától mentes pogány misszió ügyét, sikerrel (ApCsel 15; Gal 2,1-10). Pál második missziói útjára is magával akarja vinni Barnabást, de unokatestvére, János - Márk nélkül, mert az korábban nem tartott ki mellettük a missziói munkában, hanem visszafordult (ApCsel 15,38). Barnabás azonban ragaszkodott Márkhoz, így útja elvált a Pálétól (39). Mivel Márk később Pál leghűségesebb munkatársa lett, feltételezhető, hogy szakításuk nem volt végleges (vö. 1Kor 9,6; Kol 4,10; 2Tim 4,11). Amikor Pál Péternek a pogány- és zsidókeresztyének asztalközösségét megtörő képmutató magatartását feddi, akkor ebből a feddésből Barnabásnak is jut (Gal 2,11k).
Későbbi korból származó legendáris írások (az ún. álkelemeni levelek) beszámolnak alexandriai, római és milánói tevékenységéről, valamint ciprusi mártírhaláláról. Ezeknek az adatoknak a történeti hitelessége erősen vitatott.
Ugyancsak vitatott az a Tertullianustól származó feltételezés, miszerint Barnabás írta volna a Zsid-et. Igaz, hogy Barnabást Lukács a próféták és tanítók között az első helyen említi (ApCsel 13,1), nem valószínű azonban, hogy egy korábbi ciprusi lévita olyan retorikai és teológiai felkészültséggel rendelkezett volna, amilyet a Zsid mutat.
VG
