Bebalzsamozás
Bebalzsamozás A holttest preparálása különféle tartósító és illatosító szerekkel (»balzsamokkal«). Az eljárás célja az emberi test ép állapotban való megőrzése, akár évezredeken át. Sok helyütt és sokféleképpen gyakorolták az ókortól kezdve napjainkig, de legnagyobb divatja kétségkívül az ókori Egyiptomban volt. Itt a balzsamozók külön céhet alkottak, és többféle eljárással dolgoztak. A legegyszerűbb módszer az volt, hogy a holttestet és a begöngyölésére szolgáló vásznat földi szurokkal kenték be. (A szurkot mum-nak hívták; innen a múmia név.) Előkelőbb temetéseknél más eljárást alkalmaztak. Először horoggal kiszedték az agyvelőt, majd a hasüreget balról felmetszve, onnan is kivették a belső szerveket. Első osztályú temetésnél a szívet, a gyomrot, a májat és a beleket külön urnákba tették, másodosztályú temetésnél ezeket, különféle tartósító szerekkel preparálva, visszahelyezték a hasüregbe. Ezután a holttestet 30 napon át ismételten bedörzsölték cédrusolajjal, mirhával és fahéjjal, majd további 40 napon át különféle sóoldatokban pácolták. (Ezért tartott a halottsiratás 70 napig, vö. 1Móz 50,3). A sóból kivett holttestet megmosták, egy vég vászonba göngyölték, majd a vásznat mirhával és mézgával bevonták. Ezután egy jól záródó, papírmasészerű tokot húztak rá, és úgy tették bele a fából vagy kőből készült koporsóba.
A B-ban a szó teljes értelmében vett bebalzsamozásról csak az Egyipomban elhunyt Jákób és József esetében hallunk (1Móz 50,2-3.26). Egyébként lzráelben a holttestet csupán megmosták (ApCsel 9,37), illatos olajjal megkenték (Mk 14,8; Jn 19,39k) és leplekbe göngyölve (Mk 15,46; Jn 11,44) a hőség miatt lehetőleg még aznap eltemették (ApCsel 5,6.10). Az illatos olaj szerepe nyilvánvalóan nem a holttest tartósítása, hanem a bomló test szagának ellensúlyozása volt. (Ld. még TEMETKEZÉS, TEMET).
HI
