Bétseán
Bétseán A név jelentése: »nyugalom háza«.
Ősi kánaánita város a Jezréel-völgye és a Jordán-völgy találkozásánál, mintegy 20 km-re D-re a Genezáret-tótól. A név két formában is előfordul (Józs 17,11.16; Bír 1,27; 1Kir 4,12; 1Krón 7,29), valamint (1Sám 31,10.12; 2Sám 21,12), de az ÚF értelemszerűen Bétseánt ír minden helyen. A Kr. e. 15-13. szd.-ban Egyiptomhoz tartozik, az Amarna-levelek is említik. Fontos stratégiai helyzete van az Egyiptom és Damaszkusz közötti útvonalon. A város Manassé örökségéhez tartozott, annak ellenére, hogy Issakár területén fekszik (Józs 17,11-13). Manassé fiai jó ideig nem tudták birtokba venni Bétseánt, a kánaániaknak sikerült ott maradniuk (Bír 1,27). Az itt lakó kánaániaknak vas harci kocsijaik vannak, Manassé fiai panaszkodnak Józsuénak, hogy nem bírnak velük (Józs 17,14-18). Józsué biztatja őket, hogy ki fogják onnan űzni a kánaániakat. Ennek ellenére azok birtokában van Bétseán, mert mikor Saul a filiszteusokkal folytatott harcban elesik és a holtakat fosztogató filiszteusok megtalálják holttestét, levágott fejét és fegyverzetét, győzelmi jelként Astárót templomába viszik, a megcsonkított holttestet pedig Bétseán várfalára akasztják (1Sám 31,10). Dávid idejében kerülhetett a város egészen Izráel hatalma alá. Salamon idejében az 5. helytartósági kerülethez tartozott (1Kir 4,12). Később, nem tudni pontosan, mikor, újra pogány város, neve ekkor már Szkitopolisz (»szkíták városa«). A pogány többségű városban nagyobb számú zsidó kolónia lehetett, akiket jó indulattal kezelt a pogány többség (2Makk 12,29). Pompeius Kr. e. 63-ban a DEKAPOLISZhoz csatolja, amelynek egyetlen városa a Jordán jobb partján. A római kor emlékei itt maradtak meg legjobb állapotban.
ZG
