Bevagdal
Bevagdal (testet) A gyász, a lelki megrendülés jeleként szokás volt a szélsőséges érzelmi megnyilatkozásokra egyébként is hajlamos ősi előázsiai népeknél a test bevagdalása, ill. a bőr olyan erőteljes megkarcolása, hogy annak helyén kiserkedt a vér. A fogalmat a B a h. szárat szóval jelöli. A test bevagdalása a pogány gyászszertartásokban nemcsak a lelki fájdalom kifejezésére, ill. annak testi fájdalommal történő fokozására szolgált, hanem a halotti lelkektől való védelmül is, mivel a primitív vallásos felfogás úgy tartotta, hogy az arcon ejtett vérző seb következtében a halott lélek nem ismer rá a gyászolóra.
Az ÓSZ-i törvény a testnek halottakért való bevagdalását pogány gyászrítusnak tekinti, s ezért azt határozottan el is utasítja (3Móz 19,28; 21,5; 5Móz 14,1). De e pogány szokás tilalmán túl a Tóra egyébként is tiszteletet követelt az emberi test mint Isten alkotása iránt, s nem engedte annak szándékos elcsúfítását, eltorzítását (vö. 1Kir 18,28). Jeremiás a 16,6; 41,5 és 47,5-ben is említést tesz a test bevagdalásáról, azonban ez nem jelenti azt, hogy helyesli is ezt a Deuteronomium (5Móz 14,1) által is tiltott gyászrítust.
