Bölcsességmondás
Bölcsességmondás H. másál = »hasonlat, közmondás, szólásmondás, varázsige, bölcs mondás«; hidá = »rejtély«; g. parabolé = »példa«; ainigma = »rejtély, talány«.
A közmondás általános igazságot vagy tapasztalatot fejez ki egy vagy két sorban (1Sám 24,14; 2Sám 5,8; 1Kir 20,11; Préd 9,4b; Jer 23,28; Ez 16,44). A kétsoros mondások gyakori formája az antitetikus parallelizmus.
A rejtély megfejtése különleges képességeket igényel. Sámson rejtélyét nem tudták volna csel nélkül megfejteni a vőfélyek (Bír 14,14kk). Sába királynője éppen a rejtélyek megfejtésében látta Salamon bölcsességét (1Kir 10,1kk).
Kedvelt tanítási forma volt a szám-mondás. Ilyeneket találunk (Jób 5,19-22; Zsolt 62,12; Péld 6,16-19; 30,15-31; Ám 1,3-6,9-ben is). Ennek az a szabálya, hogy három-négy, a természet életéből vett, példa után jön a csattanó: az emberi életre vonatkozó megállapítás. Ámós az idegen népekről szólva elhagyja a példákat; csupán Izráel esetében teljes a felsorolás.
Eredetileg profán műfaj volt a vita, a bölcsek egymás közti vetélkedése. Ilyet találunk Jób-ban, valamint Deutero-Ézsaiás könyvében, aki a fogságban élő, csüggedt néppel vitázik, és bebizonyítja, hogy a fogság igazságos volt (Ézs 42,18-25; 43,22-28; 49,14-21).
Onomasztikonra (= egyes tárgykörökbe tartozó ismereteket tartalmazó listák) emlékeztető listák találhatók Jób 38-41-ben; Zsolt 104 és 148-ban.
