Bosszúállás
Bosszúállás A BOSSZÚ címszó alatt tárgyalt egyéni bosszúálláson túl (vérbosszú) szó van az ÓSZ-ben kollektív bosszúállásról is. Ilyen az ún. szent háború, amelyet Izráel Isten parancsára folytat, pl. a midjániak (4Móz 31,2k), az emóriak (Józs 10,13), a filiszteusok (1Sám 14,24; 18,25), a perzsa és méd birodalomban levő ellensége ellen (Eszt 8,13). Mindez valójában »az Úr bosszúállása« népe ellenségein (Jer 50,15), mégpedig azért, mert ők »bosszút álltak« Isten népén. A babiloni sereg győzelme után ui. az edómiak és a filiszteusok betörtek Júdába gyilkolni és fosztogatni (Ez 25,12-17).
Az Úr azonban saját népén is bosszút áll, ha a nép megszegi a szövetséget. Ez a bosszúállás ellenség által és természeti csapások által történhet (3Móz 26,25). Isten népe körén belül is ellenségeinek tekinti azokat, akik az özvegyek és árvák rovására gazdagodtak meg (Ézs 1,23.24; Jer 5,26-29; 9,8; Ez 24,8) vagy házasságtörők (Jer 5,8.9). Az Úr megbosszulja prófétái vérét (2Kir 9,7). - Isten bosszúállása szabadulást és jogorvoslást jelent szenvedő népe számára (Ézs 34,8; 35,4; 47,3; 59,17; Jer 46,10; 50,15.28; 51,6.11.36; Mik 5,14). »Az Úr bosszúállása napjá«-nak hirdetése örömüzenet (Ézs 61,2; 63,4).
KD
