Bot
Bot H. sébet, matte, makkél; g. rabdosz.
A pásztornál kétféle bot volt. Az egyik buzogányszerű fegyver, melyet vadállatok vagy ellenség ellen használt (1Sám 17,40.43; Zsolt 23,4), a másik pedig könnyű pálca, mellyel a késlekedő juhokat terelgette. Öregek és betegek botra támaszkodtak (2Móz 21,19; Zak 8,4). A vándornak is szükséges volt a bot (1Móz 32,11; 2Móz 12,11; Mk 6,8), a missziói útra küldött tanítványoknak azonban (Mt 10,10; Lk 9,3) nem kellett botot vinni magukkal. Finomabb magvak cséplését bottal, ill. pálcával végezték (Ézs 28,27). A kenyér botja (3Móz 26,26; Zsolt 105,16; Ez 4,16; 5,16; 14,13) falba vert cövek, melyre a lepényalakú kenyereket rászúrták, így tárolták és egyben védték az egerek ellen. A kenyér botjának eltörése éhínséget jelent: nem lesz szükség a kenyér botjára, mert nem lesz kenyér. Mérésre is használtak botot (Jel 11,1), valamint a gyermekek fegyelmezésére (Péld 13,24).
Ősidőktől fogva ismeretes a bot, mint hatalmi jelvény, jogar. Ez eredetileg fegyver volt, esetleg kerek kődarabbal, később bronzzal vagy ólommal a súlyosabb végén. Egyiptomban a király az ellenségeit ábrázoló agyagszobrokat vagy azok neveivel teleírt cserépkorsókat vert szét jogarával, és azt remélte, hogy ezzel a mágikus eljárással biztosította felettük a győzelmet (vö. Zsolt 2,9). Ezt a textust az ÚSZ Krisztusra vonatkoztatja (Jel 2,27; 12,5; 19,15). Királyi jogarról olvasunk 1Móz 49,10; Zsolt 45,7; 110,2; Ézs 14,5-ben. A helytartóknak is lehetett jogaruk (Ám 1,5.8; Károli), sőt egyéb magas rangú hivatalnokoknak (Ézs 3,1.2) és előkelő embereknek is (1Móz 38,18; 4Móz 21,18; Mt 10,10). Botja volt Mózesnek, Áronnak és az egyiptomi varázslóknak (2Móz 4,1-5; 7,8-21; 8,16k; 14,16; 15,25; 4Móz 17,16-26). A kánaáni vallások hívei a botot jövendőmondásra is használták (Hós 4,12). A próféták szimbolikus cselekedeteket is végeztek bot segítségével (Ez 37,15kk; Zak 11,7kk). A juhokat a pásztor egyenként tereli át a pásztorbot alatt; így választja ki a nyájból a megtartásra és nem levágásra szánt jószágokat. Ezt a közismert szokást a B a kegyelmes Isten munkájára vonatkoztatja (3Móz 27,32; Ez 20,37; Mik 7,14).
KD
