Bűnhődik
Bűnhődik A BŰN következményét magára veszi, az érte járó büntetést elszenvedi. A B tanításának egybehangzó mondanivalója az, hogy az ember által elkövetett bűn semmiképpen nem maradhat következmények, megtorlás, ill. büntetés nélkül. Erre nézve nemcsak a társadalmi jogrend keretei nyújtanak biztosítékot, hanem mindenekelőtt az, hogy a bűn minden formájában végső soron Isten elleni lázadás lévén, annak számonkérését is ő maga hajtja végre.
A bűnhődéssel kapcsolatos B-i helyek a fenti szemléletnek oly módon adnak különös nyomatékot, hogy elsőrenden olyan esetekben fordulnak elő, amikor is az Isten elleni lázadás ténye különösképpen is hangsúlyos. Így a próféciákban arról olvasunk, hogy az Istentől elpártolt és bálványimádásra vetemedett Izráelnek bűnhődnie kell (Ézs 24,5k; Ez 14,10; Hós 5,14). Hasonló okból bűnhődik Samária is (Hós 14,1). Az Istenről elfelejtkezett ember bűnhődik (4Móz 15,31; Ez 23,35). Különösen nagy hangsúlyt kap a bűnhődés, mint az engedetlenségnek a következménye az Isten által Izráelnek adott törvények meg nem tartása esetén. Ezek közül a legfontosabb esetek azok, amelyek valamilyen kultuszi, áldozati előírás elmulasztását, vagy megszegését fenyegetik erőteljes hangsúllyal. llyenformán nyomatékot kap a szándékosság mozzanata. Ha az elhullott állat fogyasztásával kapcsolatos tisztulási rítust elmulasztja valaki, bűnhődnie kell (3Móz 15,17). Hasonlóképp bűnhődik az, aki a békeáldozatból harmadnapra megmaradt húst a tilalom ellenére elfogyasztja (3Móz 19,5kk). Bűnhődnie kell annak, aki lehetőségei ellenére elmulasztja a páska elkészítését (4Móz 9,13). A bűnhődés leggyakrabban a halálbüntetéssel azonos, de más módon is megvalósulhat. Izráelnek negyven esztendeig kellett a pusztában vándorolnia, bűnhődésül azért, mert nem hitt a Kánaánt kikémlelő előőrsöknek, végső soron magának Istennek (4Móz 14,33). Előfordul a bűnhődni kifejezés a nemi erkölccsel kapcsolatos bűnök esetében is (3Móz 20,10kk; 4Móz 5,31). Megjegyzendő, hogy a bűnhődés fogalmának kifejezése más formákban, ill. körülírás formájában is előfordulhat (meglakol, halállal lakol stb).
A bűnhődés fogalmát leggyakrabban kifejező h. násza' szó alapjelentése: felemelni, magára venni. Ez a szempont a bűnhődés kapcsán úgy nyer jelentőséget, hogy szerepet kap a mások bűnének valaki által történő magára vétele, ill. a mások helyetti bűnhődés gondolata. Kultuszi vonatkozásban e téren a lévitáknak jut fontos szerep. A homlokdísz annak a kifejeződése, hogy a szent dolgokban elkövetett bűnök terhét ÁRON hordozza (2Móz 28,38). A népnek nem szabad a szent sátorhoz közelednie, hanem az ott elkövetett bűnökért Áron és fiai bűnhődnek (4Móz 18,1kk; 18,22kk). Ez a felelősség a prófétai tisztre is kiterjed. A hamis prófécia következtében a prófétának magának is bűnhődnie kell (Ez 14,10).
A helyettes bűnhődés gondolatának hátterében az a gondolat húzódik meg, hogy Isten végső soron nem kívánja a bűnös bűnhődését, hanem, aki hozzá megtér, az mentesül ez alól (Zsolt 34,12; Ez 18,19). Az Úr Izráel menedéke, hajléka, és ezért nem gondolhatják ellenségei, hogy bűnhődés nélkül támadhatnak ellene (Jer 50,7). Ez a gondolat az EBED JAHVE magatartásában éri el csúcspontját, aki az egész nép bűneiért bűnhődik, hogy annak békessége legyen (Ézs 53,5).
Az ÚSZ a szenvedő szolga alakját Jézus Krisztusban látja megtestesülni, aki nem csak Izráel, hanem az egész teremtettség bűneinek terhét magára vette, és érte a kiengesztelést elvégezte (ld. még BÜNTETÉS, KIENGESZTELÉS).
SzCs
