Császárkultusz

Full text search

Császárkultusz Ma, ha császárkultuszról beszélünk, általában a római császárok istenként való tiszteletére gondolunk. A gyakorlat azonban régebbre nyúlik vissza. A K-i vallások úgy tanították, hogy az uralkodóik valamelyik isten vagy istennő gyermekei, ezzel igazolták azok hatalmát. Nagy Sándor például a hatalma csúcsán elrendelte, hogy az alattvalói térdhajlással köszöntsék, mint az isteneket. Egyiptomi utódai, a Ptolemaioszok még tovább mentek. Ők egyenesen isteneknek tartották magukat és templomi tiszteletet követeltek maguknak.
Rómában úgy indult el ez a folyamat, hogy Kr. e. 195-ben a kisázsiai g. városok a szíriai Antiokhosz ellen Rómánál találtak menedéket. Ezért Rómának, mint istenségnek, templomot emeltek. Később Róma istennője helyett aztán már a római császárnak szólt a tisztelet, áldozatokkal és tömjénezéssel. Julius Caesar volt az első uralkodó, akit istenként tiszteltek és halála után hivatalosan is felruházták a »divus« (isteni) címmel. Fogadott fia, Octavianus így lett divi filius, azaz »isteni gyermek«. Suetonius római történetírótól tudjuk, hogy ő Rómában nem engedte magát istennek szólítani, de Kisázsiában hozzájárult, hogy templomot építsenek neki és a személyét Dea Roma mellett istenként tiszteljék. Kr. e. 27-ben aztán felvette az »augustus« (fenséges, magasztos) melléknevet és kultuszának népszerűsítésére külön papságot szerveztek (Sodales Augustales). Halála után alig egy hónappal consecrálta a szenátus, ezzel a géniusza az állami istenek sorába került.
Ezt a fejlődést aztán már nem lehetett megállítani. Utódai közül elsősorban a két eszelős császár, Caligula (37-41) és Nero (54-68) használták a »deus« (isten) címet. Caligula a nyilvánosság előtt az istenek jelmezeiben mutatkozott, Nero pedig még a hozzátartozóinak is isteni tiszteletet követelt.
Amikor azonban »császárkultusz«-ról beszélünk, ennél többre gondolunk. Az 1. szd. vége felé a Római Birodalom bölcsei kezdték felismerni, hogy a régi római istenek tekintélye megkopott és a sokféle hitű és nemzetiségű roppant birodalmat csak akkor tudják megtartani, ha lelkileg is megszervezik egy mindenki számára kötelező közös vallásba. Ez a kötelező vallás a császárkultusz lett. Ennek alaptétele, hogy az állam az isten és az állam megtestesül a császárban. Az államhoz való hűséget tehát a császárnak bemutatott istentisztelettel lehet és kell kifejezni.
Domitianus császár (81-96) fejlesztette ki és terjesztette el az államvallássá tett császárkultuszt. Ugyancsak Suetoniustól tudjuk, milyen nagy súlyt helyezett a saját isteni tiszteletére. Maga adta meg a formulát a helytartóknak, hogy a leveleiket így kezdjék: »Mi Urunk és Istenünk!« A császár - g. nevén »Küriosz« (Úr) - az istenség testbe öltözötten. Imádat illeti meg. Minden közhelyen szobra, vagy oltára volt. Minden összejövetel, még egy egyszerű rabszolgafelszabadítás is azzal kezdődött, hogy a császár szobra előtt áldozatot mutattak be. Tiszteletére nagy ünnepeket rendeztek. A buzgóbbak a császár iránti hűségüket azzal fejezték ki, hogy a császár monogramját a bőrükre tetováltatták (Jel 14,9), mint ahogy a rabszolga is magán viselte a gazdája jelét. Aki megtagadta ezt, azt árulónak tekintették és úgy is bántak vele. Az apologétáktól tudjuk, hogy a keresztyének mindig elismerték a császár iránti köteles tiszteletet és szolgálatot. Csak az imádását nem tartották helyesnek. Nem imádták, csak imádkoztak érte. Már az ÚSZ-ben is találunk figyelmeztetést arra, hogy a császárért imádkozni kell (1Tim 2,1-2). Ebből adódott az állam és az első keresztyének közötti összeütközés. Mert az állam nemcsak imát kívánt a császárért, hanem a császár imádását.
Krisztus követőit nem azért büntették, mert keresztyének voltak. Ez önmagában nem volt bűn. Az ellenük felhozott vádakat sem tudták rendszerint bebizonyítani. A bonyodalom mindig akkor támadt, amikor a per lefolytatása során áldozásra szólították fel őket, s ők ezt megtagadva, okot szolgáltattak az elítélésre.
BF

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi