Cserép
Cserép Az agyagból készült cserépedényeket a legrégibb kortól kezdve ismerték. Mivel a különböző korokban egymástól eltérő fazekakat, korsókat és olajmécseseket készítettek, egy-egy agyagedény leletből nemcsak annak készítési ideje, hanem a lelőhely kora is jól meghatározható. Palesztinában a halottakat általában barlangokba helyezték, amelyeket gyakran kifosztottak, vagy újra felhasználtak, az ott talált cserepek azonban pontosan elmondják a hely történetét. És belőlük sok minden megtudható az akkor élt emberek hétköznapi életéről is. Ezért az agyagművesség ismerete nélkülözhetetlen a régészeti munkában és a kormeghatározásoknál.
Az agyagedények persze igen törékenyek voltak. Ezért a cserép a B-ban a csekély értékű, gyenge, mulandó dolgok jelképe (Ézs 30,14; Jer 22,28). »A korsó eltörik a kútnál« - írja a Prédikátor (12,6). Egy széttört cserépkorsó összerakása a tudósok számára igen lassú és fáradságos feladat. A finomra őrölt agyagcserepeket ragasztóanyaggal keverve ciszternák, kutak szigetelésére is használták (Zsolt 2,9). Jeremiás próféta részletesen szól a fazekasmesterségről és a cserépedényekről (18-19).
Izráelben Jerikó, Gáza, Megiddó és más helyeken végzett ásatások során számtalan cserépmaradvány került elő. Lákisban egy korsótöredéken ez a felirat volt olvasható: »Királyi bat«. A felirat a korsó űrtartalmára utal. A bat kb. 22 liter lehetett. A bat a folyékony, az éfa pedig a szilárd halmazállapotú anyagok azonos mértéke volt (Ez 45,11).
Mivel az ókorban a papirusz igen drága volt, a kis cserépdarabokat korán használták írás céljára is. Ezek voltak az osztrakonok. Athénben szavazólapként használták, ha száműzetésről kellett dönteni. De Egyiptomban is találkozunk velük. Amikor kiásták a Nílus deltájának K-i szélén Szent Menasz városát, a Menasz-kolostor egyik cellájában rendben tartott cserép-raktárat találtak. A kutatók szerint az őskeresztyén korszak szerzetesei a B-jukat és imakönyveiket cserepekre másolták és így terjesztették a nép között. Különösen a keresztyénüldözések idején.
A sumérok, babiloniak, asszírok és perzsák szintén agyagcserepeket használtak íróanyag gyanánt. Eredetileg kihegyezett vesszővel karcolták bele az írásjeleket a nedves agyagba, ezt követően a cserepet szabad levegőn megszárították, vagy hogy még tartósabbá tegyék, tűzön kiégették. A rajzok görbe, bekarcolt vonalai azonban az agyagon hol sikerültek, hol nem, és az ilyen vonalak megrajzolása is időbe került. Sokkal kényelmesebb volt egyenes vonalkákat nyomkodni az agyagba egy négyzet keresztmetszetű pálcikával. Ha a pálcikát ferdén tartották, a vonalkák ék alakúak lettek. Ez volt az ékírás. A múlt század derekán a ninivei palota feltárása során ékírással telerótt agyagcserepeket találtak szép rendben tárolva. Mindegyiken a bélyegző: »Asszurbanipalnak, a világmindenség királyának, Asszíria királyának palotája«. Ez volt a könyvtár. Az ékírással telerótt cserepek megfejtése aztán feltárta Asszíria történetét és gazdasági életét. Itt találták meg a hős Gilgamesről szóló eposzt is.
BF
