Dániel
Dániel Gyakori sémita név. Jelentése: »ítél(őm) az Isten«. A B-ban 4 különböző személy neve.
1. Dávidnak Abigailtól született fia (1Krón 3,1).
2. Ítámár nemzetségéből való pap, aki a babiloni fogságból Ezsdrással együtt tért haza (Ezsd 8,2). Neve azok között szerepel, akik pecséttel látták el a törvény megtartására kötött írásbeli megállapodást (Neh 10,7).
3. Egy legendásan bölcs és igaz ember, akit Ez Nóéval és Jóbbal együtt említ (Ez 14,14.20; 28,3). A szövegösszefüggés arra enged következtetni, hogy itt nem a Dán főhőséről van szó, hanem az (Izráel előtti) ősidők egyik nagy alakjáról. Talán arról a hajdankori Dániel (Dan'él) királyról, akit az ugariti Akhat-eposz az özvegyek és árvák védelmezőjeként mutat be.
4. Azoknak az előkelő júdai ifjaknak egyike, akiket Nebukadneccar még Jójákim idejében vitetett Babilonba (Dán 1,1kk; 2Kir 24,1). A király ezekből az ifjakból a maga számára akart új értelmiséget nevelni, ezért úgy rendelkezett, hogy három évig tanítsák őket mindenféle ismeretre és a király asztaláról adjanak nekik enni. Az ifjak elsajátították a káldeusok minden tudományát, de a király ételével és italával nem »szennyezték be« magukat (Dán 1,8-16). Dániel - akit itt Baltazárnak kereszteltek át - kiemelkedett a babiloni mágusok és júdabeli társai közül is különleges bölcsességével és prófétai karizmájával. Megfejtette Nebukadneccar két álmát (Dán 2; 4) és azt az írást, amelyet egy kéz Bélsaccar lakomája közben írt a falra (Dán 5). Megjövendölte a babiloni királyok, s a birodalom jövendő sorsát és az Isten országának eljövetelét (Dán 2; 4; 5; 7-12). Mint »nagy mágus«-nak (Dán 4,6) rendkívüli becsülete volt a királyi udvarban Nebukadneccartól egészen Círusig. Őseinek hitét azonban e fényes körülmények között sem tagadta meg, és irigyei ezt tudták ellene kihasználni Dárius idejében. A király helyett Izráel istenéhez imádkozó Dánielt az oroszlánok vermébe vetették, de Istene onnan is kiszabadította (Dán 6).
HI
