Düh
Düh Rokonértelmű a HARAG szóval, melytől annyiban különbözik, hogy a düh hirtelen támadó, nagyon erős harag, ösztönös erejű, sokszor fékevesztett indulatot jelent.
A B eredeti nyelvén azonban nem találjuk ezt a megkülönböztetést. A h. 'eböráh a magyar fordításban egyaránt előfordul harag és düh értelmezésben, azonban a düh értelmezést jóval kevesebbszer találjuk mind a Károli, mind az ÚF-ban. Az ÚSZ-ben ez a szó nem fordul elő, a g. orgé szó mindenütt a magyar harag kifejezéssel fordíttatik.
Az 1Móz 49,5-7 említi Simeon és Lévi dühét a sikemi vérfürdőre gondolva (1Móz 34), a Zsolt 7,7 az ellenségek dühét, a Zsolt 78,49 és Ez 22,31 Istennek dühét említi, míg a Dán 11,30 az ún. »északi király«, az Ám 1,11 pedig Edóm dühéről tesz említést.
Megemlítendő még az Ézs 13,9.13; JSir 2,2; Ez 22,31 és Hab 3,8, ahol a h. szó »féktelen harag« fordításban szerepel.
