Ébál
Ébál 1. 938 m magas hegy a Jordántól NY-ra, Sikemtől É-ra, a Garizim-heggyel átellenben. A két hegy között fekszik a termékeny sikemi völgy. A két hegy a tengerparti síkság felé vezető út kapuja, ezért hadászatilag is fontos hely volt. A Jordánon való átkelés, valamint Jerikó és Aj elfoglalása után Józsué, Mózes utasításának megfelelően (5Móz 11,29; 27,1kk) faragatlan kövekből oltárt épített az Úrnak az Ébál-hegyen. Az oltáron égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be. Nagy köveket állítottak fel, bemeszelték őket, és felírták rájuk a mózesi törvény mását (5Móz 27,4kk; Józs 8,30kk). Ezután került sor a 12 átok, valamint az áldások elmondására. Az átkok és az áldások elmondása az 5Móz 27,11kk szerint úgy történt, hogy a nép egyik fele az Ébál-hegyen, a másik fele a Garizim-hegyen állt, az áldásokat és az átkokat a léviták olvasták fel, s az egész nép áment mondott rájuk. A Józs 8,33kk leírása szerint az egész nép a völgyben állt fel, fele az Ébál-hegy irányában, fele pedig a Garizim-hegy irányában; a törvény igéjét, az áldást és az átkot pedig Józsué olvasta fel. A hagyomány ez utóbbit erősíti meg. Kérdés, hogy miért lett Ébál az átok-hegy, Garizim pedig az áldás-hegy. Az elsődleges ok valószínűleg a két hegy természeti adottságából következik. Az Ébál csupasz, kopár, terméketlen, a Garizim-hegyet pedig zöld növényzet borította. Ennek megfelelően álltak úgy fel, hogy a Garizim jobb kéz, az Ébál pedig bal kéz felől esett. A Samaritánus Pent szerint Józsué a Garizim-hegyen építette az oltárt. Ezért vallották a samaritánusok, hogy Istent a Garizim-hegyen kell imádni (Jn 4, 19kk).
2. Az Ézsau nemzetségéből való Sóbál fia (1Móz 36,23; 1Krón 1,40).
3. A Sém nemzetségéből való Joktán fia (1Krón 1,20k), az 1Móz 10,28 Óbálnak nevezi.
NA
