Ebionita
Ebionita Jeruzsálemi eredetű zsidókeresztyén csoport neve. Az egyházatyák korában már eretnek szektának tekintették őket, aminek a hevességében, kiéleződésében a keresztyénségnek a zsidóságtól való elszakadása, sőt a zsidósággal való szembefordulása is szerepet játszhatott. Nevük nem valami szektaalapítóra megy vissza. A Zsolt-ban már évszd.-okkal korábban megfigyelhető jelenség, hogy a kegyesek, akik csak Istenre hagyatkoztak, szegényeknek (h. 'ebjónim) nevezték magukat. Hasonló a helyzet a qumráni közösség esetében is. Ebben az értelemben beszél Jézus is boldog szegényekről, akik öröklik a mennnyek országát (Mt 5,3). Szokás hivatkozni a Róm 15,26-ra és a Gal 2,10-re is, de ezeken a helyeken a jeruzsálemi gyülekezet szegényeiről van szó. Maguk az ebioniták a név lelki jellegét hangsúlyozták, s a fordításokban a félreérthető g. ptókhosz-t (szegény, koldus) kerülték. Az ebioniták a szír térségben és Cipruson telepedtek le. Történetük homályba vész. Később beolvadtak a különböző zsidó szektákba és az iszlámba.
Tanításukat nehéz pontosan körvonalazni, mivel az egyházatyák többnyire más szektákkal együtt emlegetik őket. Főleg a szűztől születés elvetését és a törvényeskedést vetették szemükre. Utóbbi a jakabi vonal erőteljes képviselését és torzulását jelentette. Jellemző volt tanításukra az áldozat és az áldozó papság elvetése, a samaritánusokkal, Keresztelő Jánossal és a Pál apostollal való vita. Célzatos szövegkritikát alkalmaztak: a hamis szakaszoktól megtisztított Pent-t s egy átdolgozott Mt-t (ld. EBIONITA EVANGÉLIUM) használtak. Az eretnek szektává való váláshoz nagymértékben hozzájárulhatott a különböző gnosztikus-szinkretisztikus hatások befogadása. Valószínű, hogy Jeruzsálem pusztulása után a qumráni szekta maradványai is K-Jordánia ebionita csoportjaiba olvadtak be.
NA
