Egyenes
Egyenes H. jásár, g. orthosz. Jelentése: sima, egyenes vonalú, egyenes tartású. Ellentéte: egyenetlen. A B-ban többnyire átvitt értelemben használatos.
1. A szó alapjelentése igen szemléletes, színes képi tartalommal telített. Ezt a szemléletességet találjuk a következő kifejezésekben: »ösvényt egyengetni« (Péld 3,6), »egyenes utat készíteni« (Ézs 40,3), »egyenes ösvényen járni« (Péld 9,15; Zsid 12,12k), »rögös utat egyengetni« (Ézs 45,2.13), »egyenes lábak« (Ez 1,7), »a bor egyenesen (simán) lecsúszik a torkon« (Péld 23,31), »egyenesen rátérni az útra« (1Sám 6,12), »egyenesen maga elé nézni« (Péld 4,25), »egyenesen állni a lábán« (ApCsel 14,10).
Ahol az út, ill. ösvény szavakkal együtt fordul elő - különös tekintettel a bölcsességirodalom darabjaira -, ott többnyire átvitt értelemben használatos (1Sám 12,23; Zsolt 107,7; Péld 12,15; 14,12; 16,25; 21,2; Jer 31,9; Hós 14,10).
2. Egyértelműen átvitt értelmet nyer a fogalom a szókapcsolatokban: »egyenes (őszinte) szív« (2Kir 10,15; Zsolt 7,11; 11,2; 36,11; 64,11; 94,15; 97,11), »egyenes eljárás« (Péld 21,8).
3. Az egyenes szónak van kifejezetten morális értelme is, amikor is azt jelenti, hogy valaki igaz, igazságos, megbízható, őszinte, becsületes (4Móz 23,10; 1Sám 29,6; Zsolt 33,1; 112,4; Péld 2,13; 4,11; 14,2; 1Kir 9,4).
4. A B gyakran említi Isten tulajdonságaként az egyenességet: »Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő« (5Móz 32,4b; Zsolt 92,16). Az egyenesség, mint Isten lényegi tulajdonsága, tükröződik Isten cselekvésében is, mint pl. rendelkezéseiben, tanításaiban, szavaiban, ítélettartásaiban (Neh 9,13; Zsolt 9,9; 19,9; 33,4; 75,3; 96,10; 119,137).
5. Az ÓSZ-ben a h. jásár Ahisár, Salamon király háznagyának (1Kir 4,6), valamint Jéser, Káleb egyik fiának (1Krón 2,18) nevében gyökérszóként fordul elő.
DI
