Egyiptomi evangélium
Egyiptomi evangélium Egyiptomi területen a 2. szd. közepén keletkezett, pogánykeresztyén környezetből származó apokrifus irat. Az óegyházi teológusok közül Origenész, Hippolytus, Epiphanius említik mint eretnek forrásművet. Alexandriai Kelemen dogmatikai művében idéz belőle részleteket, innen ismerjük. Nem azonos a NAG-HAMMADI kódexekben talált hasonló című gnosztikus irattal, bár érezhető rajta a gnosztikus hatás. Ez összefügg azzal a ténnyel, hogy a Nílus menti keresztyénség kezdettől fogva gnosztikus befolyás alatt állt.
Eredetileg olyan egyházi körökben használt irat, amelyek a híveiktől vegetáriánus és önmegtartóztató életmódot követelnek meg. Ennek a vegetáriánus-aszketikus üzenetnek a középpontba állításával eltávolodnak Jézus üzenetének lényegétől.
Az Egyiptomi ev-ból fennmaradt három részlet Jézus és Salómé (vö. Mk 15,40; 16,1) párbeszédét tartalmazzák, s az említett jellegzetességeket tárják elénk:
1. Jézus azért jött, hogy az asszonyi lény munkáit lerontsa.
2. A halál addig fog uralkodni, amíg az aszszonyok szülnek.
3. Minden növény ehető, csak a keserűséget tartalmazótól kell óvakodni. (Ld. még APOKRIFUS IRATOK).
