Ékszer
Ékszer Olyan apró, rendszerint igen értékes anyagból készült, művészi kivitelű tárgyak, melyeket főként a nők, de a férfiak is, azért hordanak, hogy arcukat, nyakukat, karjukat díszítsék velük.
1. Az ÓSZ (Ézs 3,16-24) áttekintést ad az Izráelben használatos ékszerekről. A karperecet főként asszonyok hordták (1Móz 24,22; Ez 16,11). Aranyból, ezüstből, később bronzból és vasból készítették. Férfiaknál bizonyos rangjelző szerepe volt (2Sám 1,10). A boka- vagy lábperec ritkábban fordult elő, csak nők viselték (Ézs 3,18). A fülbevaló legtöbbször aranyból készült. Az asszonyok mellett a gyermekeket is ékesítették vele (2Móz 32,2; Ézs 3,19). A midianitáknál a férfiak hordták (4Móz 31,50; Bír 8,26). Az orrperec az asszonyok viselete volt (1Móz 24,22.47). A pecsétgyűrű drágakőből (smaragd), féldrágakőből (ónix) vagy kőből készült (1Kir 21,8). A kifaragott pecsétet zsinórral kötötték nyakukra vagy ujjukra (1Móz 41-42; Jer 22,24). A nyaklánc lehetett gyöngyből (Énekek 1,10), fémgolyócskákból (2Móz 35,22), színes drágakőből, kagylókból, aranyból stb. Készült Hold-alakúra (Ézs 3,18), vagy más formákra. A férfiaknál, ha volt nekik ilyen, mintegy rendjelként tekintették (Dán 5,7). Az amulettek többnyire pogány eredetűek voltak, varázserőt tulajdonítottak nekik (Bír 8,26; Ézs 3,20). - Átvitt értelemben a teremtést Isten ékszerének nevezték (Zsolt 93,1; 104,1). Az ÓSZ nem ítéli el magát az ékszerviselést, ha abban nincs pogány divat vagy túlhajtottság. De az igazi ékszernek a belső értékeket tartja (Péld 1,8-9; 31,25k).
2. Az ÚSZ-ben az apostoli levelek hangoztatják, hogy a keresztyén nő igazi ékszere lelki tulajdonságaiban van (1Tim 2,9; 1Pt 3,3k). Krisztus menyasszonya az egyház, így ékesíti fel majd magát (Jel 21,2).
BJ
