Elbocsát
Elbocsát A kifejezés elsősorban foglyok, rabszolgák, feleség szabadon bocsátását, elengedését, szorosabb értelemben véve Isten követeinek (ld. APOSTOL) elküldését jelenti. Eredetileg azonban a h. sálah kifejezésnek, a LXX-beli megfelelőihez (aposztellein, ritkábban pemptein) hasonlóan, nincs vallásos színezete. Általánosan jelenti emberek, tárgyak elküldését, elbocsátását, s csak az ÚSZ-i korban találkozunk a sáliah (g. aposztolosz = küldött) zsidó jogi intézményével.
1 . Mózes kéri a fáraót, hogy bocsássa el Izráelt a pusztába, hadd szolgáljon ott Istenének (2Móz 7,16.26; 9,1; 10,3 stb.).
2. A mózesi törvények több ízben is rendelkeznek arról, miképpen kell szabadon bocsátani az izráeli rabszolgákat (2Móz 21,2.26.27; 5Móz 15,12).
3. Ugyanúgy szabályozza a feleség elbocsátásának körülményeit (5Móz 24,1kk; 22,19; Jer 3,1.8. ld. még VÁLÓLEVÉL). Az ÓSZ-i törvény rendelkezései előfordulnak az ÚSZ-ben is (Mt 5,31kk; 19,9; Mk 10,2kk; Lk 16,18; 1Kor 7,12).
4. Jelenti a kifejezés a foglyok szabadon bocsátását is (pl. Zak 9,11). Az ÚSZ beszél BARABBÁS szabadon bocsátásáról Jézus kihallgatásával kapcsolatban (Mt 27,15, vö. Mk 15,6; Lk 23,17; Jn 18,39). Pilátus szerette volna Jézust szabadon bocsátani (Jn 19,12; vö. ApCsel 3,13). Az ApCsel többször is említést tesz Jézus követőinek szabadon bocsátásáról (4,21.23; 5,40; 16,35; 17,9; 28,18).
5. Isten különböző büntetéseket bocsát a népekre, de ugyanúgy küldi büntetését saját népére is (2Móz 8,17: negyedik csapásként bögölyöket bocsát Egyiptomra; 3Móz 26,25: dögvészt bocsát a parancsolatok megszegőire; 5Móz 28,48: idegen népeket; 2Kir 15,37: arám királyát; Jer 24,10: fegyvert, éhínséget, dögvészt; vö. 29,17; Ez 5,17: éhséget, vadállatokat, fegyvert; vö. 14,13.15.19.21; Ám 8,11: az Úr igéje utáni éhséget bocsát Isten népére; Mal 2,2: átkot).
6. Jézus elbocsátja a sokaságot (Mt 14,15.22), a meggyógyított beteget (Lk 14,4), beszél a szolgát adósságmentesen elengedő úrról (Mt 18,27). A tanítványok arra biztatják, hogy az utánuk kiáltozó kánaáni asszonyt bocsássa el (Mt 15,23).
7. Az agg Simeon életének végét úgy értelmezi, mint akit ura »elbocsát« a szolgálatból (Lk 2,29).
8. Jákób a Jabbók-révénél küzdött egész éjjel Istennel (Hós 12,5 szerint Isten angyalával), és addig nem akarta elengedni, amíg meg nem áldja őt (1Móz 32,27).
VG
